Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

HÁLA JÓZSEF: Herrmann Antal és a népi építészet

lyóirat szerkesztője tesz a vidéki házak ügyében. S talán kedvező alkalmat nyújtana a kiállítás arra is, hogy eme tanulmányok eredményének, a mostan dívó alakzatokat lehetőleg szem előtt tartó vidéki norma l-házaknak néhányát természetben bemutassák a néprajzi kiállítás közelében, esetleg szintén ennek céljaira felhasználva a helyiségeket. Az országos dotáció csak az üres épületeket adja. S ez alkalommal ezek érdekelnek mindek első sorban. De talán nem helytelen, ha már itt is rámutatunk arra, honnan teremthető elő a parasztházak berendezése. Igen fontos dolog a bútorzat. A mübarátok köre lakásberencezési tárlatát a millenniumi kiállításra halasztotta. Tekintve azt, hogy a nagy kultúrtörténeti jelentőséggel bíró népies bútorzat bele tartoznék azon tárlat keretében, a mübarátok köre igen okszerűen járna el, ha a lakásberendezés ezen érdekes részét meghagyva a maga kellő helyén, a parasztházakban, ezeknek bútorozására a rendelkezésére álló nagy összegekből valami 10.000 frtot fordítana. A többi tárgyakra nézve ott vannak a nemzeti múzeum néprajzi osztályának nem nagy, de elég értékes hazai gyűjteményei, s ezen kívül még más helyeken is, pl. az iparművészeti múzeumban sok ide tartozó tárgy. A kiállitás és az állandó hazai néprajzi múzeum kettős fontos célja önkéntes gyűjtésre és adakozásra fogja bírni a hazafias áldozatkészséget. Ezen kivül pedig az országnak jelentékeny összeget kell a kiállítás e legfontosabb s a nemzet számára örök emlékül megmaradó részére szánnia. Továbbá a kormány vegyen fel a költségvetésbe nagyobb évi összeget a helyesen alkalmazott hazai néprajzi múzeum gyarapítására; e tétel is a legközelebbi években a kiállítás céljára szolgálhat. Mindezekre nézve a kormányt illeti meg a kezdeményezés, a vezetés. Azonban figyelmébe ajánljuk az intézőknek, hogy ne csinálják a néprajzi kiállítást exclusiv bürokratikus módon az irodában, hanem vegyék igénybe a gyakorlati szakembereknek és a specialista tudósoknak közreműködését. Meg vagyunk győződve, hogy az illetékesek közül senki sem vonja meg támogatáséit e nagy nemzeti érdekű közügytől.

54 Magyarországi fatemplomok LEHOCKY-nak folyóiratunk utolsó füzetében a felvidéki főtemplomokról közlött cikke élénk érdeklődést keltett nemcsak itthon (a Világkrónika idei 13. száma átvette cikkünkkel együtt a képeket is), hanem a külföldi népvizsgálók és műtörténészek is felkértek minket, hogy folytassuk ilynemű közleményeinket. Bemulatunk tehát ismét 8 hazai templomot, a melyek vagy egészen fából épültek, vagy valamely jelentékeny részükön jellemzetes és érdekes faszerkezeteket mutatnak. Az összehasonlítás kedveért hozzáadunk egy képet Norvégiából, hol a fatemplomok építésében egész sajátos stílus alakult és művészi tökélyre fejlődött. Kezdjük azon a roppant egyszerű és szegényes és mégis sajátságos és festői f a l u s i o 1 á h templomon, a milyent számosat lehet találni az erdélyi részek szétszórt házú rendetlen falvaiban, pl. Hunyadmegyében, többnyire kerítés nélkül való temetőnek közepette. Ebbeli képünk egyúttal típust képvisel és önmagát magyarázza. Egészen fából épült a fe l s ö b á n y a i ref. templom is 1693-ban; de csak 1734-ben nyert mennyezetet és 1735-ben padozatot. Eredetileg keresztalakú volt, de később toldalékok, köztük az alacsony harangtorony, megváltoztatták formáját. A j a n d i ref. templomot különösen magas, hegyes fatornya jellemzi. Ez újabb építésű, de régi hagyományos alakú. A széles karzat árkádjain emelkedik, négyszögű, majd a négy apró tornyon félül nyolcszögű szerkezettel. Toronyra nézve hasonlít hozzá a v i s k i ref. templom. De ennek alacsonyabb tornya a templom fedelén ül, és nincs karzaterkélye. Melléktornya is elég érdekes, és alsó részében sajátságos. Két harang van rajta, az egyik a XVII. századból. A templom eredetileg a XIV. században épült, mostani alakja újabb. A külön sanctuarium, a sekrestye nyomai, a támoszlopok a hanyatló gót Ízlésre mutatnak. A fedélzet és torony faszerkezete szintén egyszerű gót ízlésben vannak tartva, a milyen az azon időben Erdélyben épült főtemplomokon is mutatkozik. A c s arodai ref. templomnak is a fedelén ülő, széles erkélyű, a négyszögből a nyolcszögbe átmenő fatornya van és egy külön álló magas melléktornya. A templom még a reformáció előtti időkből való, a község első lakói rutének voltak (csaroda: cserna voda = fekete voz). A h aj duhadházi ref. .templom tornyát 1743ban építette egy derecskéi ácsmester 50 friert és némi élelemért. Első védő kerítése 1654-ben készült fából, a mostani kőfal 1733-ban. Érdekes szerkezetű az alacsony harangszobá/ú harangláb. Az 1523-ban és 1769-ben épült n a g y v a r s á n y i réf. templomnál e helyen csak a külön álló magas, nehéz szerkezetű harangláb érdekel minket. A gar a m-k i s-s a r 1 ó i, a reformáció előtt épült nevezetes ref templom délnyugati látóképét itt csak azért mujtatjuk be, hogy figyelmeztessünk a fából épült 3 öl hosszú, 2 öl széles cin teremre, melyen a fedélnek búbos, félfarú homlokzata érdekes és tanulságos változata a felvidéki faházak fedél-alakjának. A hidderdal i templom az ilynemű norvég faépítkezéseknek egyik legnagyobbszerű, gazdag tagozatú, meglepő festői hatású példája. Folytatni fogjuk hazai fatemplomainak bemutatását. Különösen a szatmári egyházmegyében és az erdélyi részekben találhatni még számos érdekes, primitív alakú fából készült egyházakat. Kérjük olvasóinkat, bocsássák rendelkezésünkre ezekre vonatkozó rajzaikat és feljegyzéseiket.

55