Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

HÁLA JÓZSEF: Herrmann Antal és a népi építészet

FÜGGELÉK Válogatás Herrmann Antal dolgozataiból A néprajzi kiállítás épületei A millenniumi kiállítás első sorban arra lesz hivatva, hogy nagy képben bemutassa, mivé lett a nemzet ittléte ezer évében, s hogyan lett azzá, a mi. E feladat előtérbe állítja a kiállításnak kiválóan néprajzi jellegét. Nem csak a jelen állapot feltüntetésében, hanem a történelmi fejlődés szemléltetésében is. Mert ez alkalommal a múltból főkép az érdekelhet minket, a mi hatással volt nemcsak a magyar nemzetnek, hanem alkotó elemeinek, egyes népeinknek is alakulására, fejlődésére. Ez pedig első sorban ethnologiai momentum. Más időben való ipartárlatnak az a főcélja, hogy kimutassa, mennyire haladtunk az átalános ember civilizáció terén, mennyire közelítettük meg a legnagyobb kulturnemzetek fejlettségét, s a közösségekre nézve mennyiben egyezünk, versenyezhetünk velők. De ez alkalommal inkább épen az a fontos, a miben a többi népektől eltérünk és külömbözünk, a m specialisztikus a maga nemében egyedül állót alkottunk mi magunk nemzeti geniusunk erejével. Saját ősi kultúránkból kiindulva, tekintettel kell lennünk arra a szükségalakító hatásra, a melylyel ezeréves hazánk földje volt népünkre, azokra a számtalan kölcsönös módosító befolyásokra, melyeket a velünk érintkező népek, különösen a hazaiak gyakoroltak reánk és viszont. A mi kulturtörténelmünk még kiválóan ethnikus jellegű, a népélet keretében mozog. S ezt a kiállításnak is a maga szerves egészében, természetes környezetéhen és sajátságos formáiban kell feltüntetni. A mit a keretből kiragad, az többé-kevésbé élettelen töredék lesz, miből kevés a tanulság. Nem sikerült ugyan még érvényre juttatni ezt a felfogást, hogy a millenniumi kiállításnak főképen néprajzi jellegűnek kell lenni. De az intézők nem zárkózhatnak el e jelleg nagy jelentősége elől. Az eddigi megállapodások szerint biztosítva látszik nagyobbszabású néprajzi kiállítás rendezése, még pedig egységes vezetés mellett. A kiállítandó tárgyak beszerzésére még nincs ugyan fedezet, de az országos költségből jut ez épületekre. És ez itt rendkívül fontos dolog. Mert míg a többi szabályokban az épületek többé-kevésbé csak védői, tartályai a kiállított tárgyaknak, a néprajkzi osztályban, ha azt általában okszerűen akarják rendezni, az épületek nemcsak a tárgyak elhelyezésére valók, hanem egyúttal maguk is a legérdekesebb és legfontosabb kiállítási objektumok. Ugyanis a néprajzi kiállítás csak úgy felel meg céljának, csak akkor igazán hasznos, tanulságos és érdekes, ha a népéletet lehetőleg a maga szerves egészében tűnteti fel. A népéletnek pedig úgy tulajdonképeni néprajzi, mint demogragfiai stb. tekintetben igen kiváló momentuma a nép lakásviszonyai, háztája. S a bútorzatnak és eszközöknek, a dísz- és használati tárgyaknak csak úgy értjük meg igazi jelentését és rendeltetését, ha a magok helyén és összefüggésében szemlélhetjük. Azért ma már uralkodó el, hogy a népies építkezést az ún. parasztházak nemcsak festői dekorativ motívumai a kiállítási térnek, nemcsak bizonyos tárgycsoportoknak és egyszerű, s mégis érdekes és stílszerű elhelyezésére valók, hanem, hogy a kiállítás lényegének fontos alkotó részei. Még pedig nemcsak mutatványul egy-két feltűnőbb típus, tetszetősebb stílus, hanem külön minden házforma, a mely jellemző lényeges sajátságokat mutat. Igaz azonban, hogy az ilyen parasztházak a magok teljes berendezésével is csak egy egy konkrét összképet, már lett állapotot tűntetnek fel külön-külön. De, ha nem akarjuk a realitás rovására túlterhelni berendezéssel, a használati tárgyak végtelen változatosságából csak keveset mutathatnak a magok korlátolt méretű helyiségeiben; továbbá nem adnak alkalmat az egyszerű tárgyaknak különféle helyeken dívó alakjai összehasonlítására, a formák eredetének és fejlődésének tanulmányozására. Tehát ezen szorosan vett néprajzi tekintetből is és nemcsak a háziiparnak inkább nemzetgazdasági céljaiból, megkívántatik, hogy a néprajzi tárgycsoportok bizonyos sorozatai az egész országból (és ha különös okulást és magyarázatot nyújtanak, még a külföldről is) egymás mellé állíttassanak könnyű áttekinthető és egymáshoz való viszonyukat feltüntető módon. E célra egy nagyobb tágas külön épület kell. Nagyon örvendünk, hogy az ügy elintézésével eddig megbízott főtényezők szintén ily módon kontemplálják a néprajzi kiállítást. Tervben van egy nagyobb telep az országban dívó jellemzetes parasztházak csoportja, az illető nép és vidék néprajzi tárgyainak befogadására, középen pedig egy nagyobb terjedelmű, sajátságos népies stílusú (pl. fából épült ruthén) templom nagyobb szabású háziipari kiállítás elhelyezésére. E terv feltétlenül helyes és okvetlenül megvalósítandó. Megjegyezzük azonban, hogy kívánatos az egész belső telek beosztásának (legalább kis méretben), és a fontosabb és jellemzetesebb melléképületek elrendezésének és formáinak bemutatása is. Egyéb tekintetek is tiltják az összezsufolást, s igy a néprajzi telepnek jókora térségre van szüksége. A kiállítási építkezésekre szánt országos dotáció egészben igen csekély. De a kiállítás legvonzóbb részének, az egyszerű építésű néprajzi házcsoportnak nem nagy költségeire csak telik belőle. Itt tekintettel lehetnének egy igen fontos szempontra. Nemcsak az időleges néprajzi kiállításnak, hanem állandósított alakjának, a néprajzi múzeumnak is leghelyesebb elrendezése apavillon-rendszer, természetesen parasztházak által képviselve. Nem okozna igen nagy költség külömbözetet, ha e házakat mindjárt állandó használatra építenék. Hisz az úgy is elengedhetetlen, hogy a néprajzi tárgyak zöme állandó hazai ethnographiai múzeum számára megtartassék. A parasztházak megválasztására nézve épen kapóra jön az, hogy kiváló népvizsgálóink behatóbban kezdenek foglalkozni a népies épíkezéssel. A néprajzi házcsoport kiépítésénél nagy hasznát fogják látni azon tágkörű tanulmányoknak, melyeket a kormány megbízásából efo-