Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

HÁLA JÓZSEF: Herrmann Antal és a népi építészet

ÉPÍTÉSZETI SZEMLE SZERKESZTŐSÉG : B u dap PI t, IV., DaW.i n I uw-u tea 8., hová a keziratok kiildondök. MINDEN HÓ VÉGÉVEL. HÄYILÄP. SZEUKESZTŰ ! BOBULA JÁNOS. ELŐFIZETÉS : Egész évre 8 frt. íolóvre . 4 frt Hogfod óvre 2 frt. HlnlotÓBokct foK-oßz : ECKSTEIN DEHNÁT PllrJO-lltcz» *. MŰKÖDÉSÜNK IRÁNYA. Hazánkban, de különösen a fővárosban, az építészet oly nagy arányokat öltött fel, hogy ily rövid ido alatt hasonlót, alig találunk a városok fejlődési történelmében. Es mégis, dacára ennek a nagyszabású lendületnek, az építészetre sem a nagy közönség, sem a kormány oly figyelmet nem fordít, mint a minőt az, a közérdek szempontjából valóban megérdemelne. De még maguk az érdekeltek, maguk az építészek, sem törődnek saját ügyeikkel és maguk sem gondoskodnak kellőleg arról, hogy oz építészet iránt felkeltsék a szélesebb körük méltányos érdeklődésót. Ennek tulajdonítható azután az, hogy az építészet terén a „csodabog.irak" gombamódra nemcsak keletkeznek, hanem még favorisáltatnak is ugy a művészet, valamint a jó izlés nagy hátrányára. E tűrhetetlen állapotokat akarjuk megváltoztatni és a cél elérése szempontjából o havilapot adjuk ki, mely által nemcsak saját karunknak, hanem a nagy közönségnek is óhajtunk és vélünk szolgálatot tenni. Oly, minden irányban önálló és független havilapot szerkesztünk, mely az építészet terén előforduló összes kérdéseket tárgyilagosan, úgy épitő-'művészeti, valamint gyakorlati szempontból fogja megvilágítani. Oly lapot akarunk szerkeszteni, mely nemcsak komoly, bátor, nyilt, — hanem igazságos módon tárgyalja azt az anyagot, melynek feldolgozására lesz hivatva. Oly Bzaklap lesz ez, mely a szabad, és igazságos nézetnyilvánitásnak, bárkitől jöjjön ÍB az, mindig nyitva fogja tartani hasábjait. Jól tudjuk, hogy az emberek átalában ugyan szeretik a helyeset és jót, de nem szeretik valamennyien a helyeset és a jót keresni és ezt érvényre is juttatni; mert az emberek nagyobb része inkább a látszatot, mint a valóságot kedveli ; — a egyáltalán az emberek túlnyomó része az igazságot csak hangoztatni szereti, de nem meghallgatni. Az igazság változatlan. örök törvényei szerint akarjuk leirni és megbírálni a nálunk, oly nagy számban keletkezett nyilvános és magántulajdont képező épületeket. Legjobb tudatunk és nézetünk szerint fogjuk idmondani vélekedésünket a jövőben létesítendő építészeti alkotásokról átalában, de különösen a nyilvános műemlékekről. Hogy e nemes, hanem nehéz feladatnak annál jobban megfelelhessünk, kell, hogy lapunk hasábjairól minden személyes támadást kizárjunk és egyedül és kiválólag csak magáról a tárgyról, ennek jó vagy helytelen voltáról, úgy épitőmflvészeti, valamint szépészeti, esztétikai és szerkezeti szempontból értekezzünk; a személyekről pedig csak annyiban fogunk megemlékezni, a mennyiben nevük mint alkotók neve, magával a tárgygyal összefügg. Cikkeink és tanulmányfeladataink CBak e keretben fognak mozogni. Különös gondot és ápolást óhajtunk fordítani :irra, hogy fiatal építészeink, a kikre nálunk még szép és nagy feladatok megoldása várakozik, jövőbon az építészet 2. kép. Az Építészeti Szemle 1892.évi 1. számának első oldala. HERRMANN Antal (l.ábra) több évtizedes munkásságának jelentőségét KOS Károly.

1 A magyar néprajztudomány 1851. július 30án Brassóban született klasszikusa középiskolai tanárként 1871-ben szülővárosában kezdte pályáját (ezt követően Pancsován, Budapesten és Fehértemplomon volt pedagógus), majd 1883-tól 1920-ig a budai állami tanítóképzőben (Pedagógiumban) német nyelvet és irodalmat tanított. A néprajztudománnyal Meltzl Hugó kolozsvári professzor hatására 1886-ban jegyezte el magát és etnográfusi munkásságát az 1926.április 15-én Szegeden bekövetkezett haláláig folytatta. Egyik legaktívabb szervezője (szinte egy személyben megteremtője) volt a Magyarországi Néprajzi Társaságnak (1889), amelynek titkári (1889-1892, 1896-1906) és alelnöki ( 1893 1896) tisztét is betöltötte, a társaság folyóiratát, az Ethnographiát 1891-1892-ben szerkesztette. 1898 februárjában a kolozsvári tudományegyetemen az általános és hazai etnográfia magántanárává nevezték ki. Az első magyarországi néprajzprofesszor a „kincses város"-ban 1921-ig, majd a szegedi egyetemen (1921 és 1924 között címzetes nyilvános rendkívüli tanárként, 1924-től pedig címzetes nyilvános rendes