Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

KNÉZY JUDIT: A puszták, falvak építkezése és a mezőgazdasági szakoktatás a 18. század végén, a 19. század elején

A Georgikon tanárainak hatása az építkezésre a Dunántúlon a 19. század elején A Festetics uradalmak építkezési gyakorlata, módszerei, eredményei tükröződtek, - kánonná követendő példává váltak - a Georgikon tanárainak tevékenységében, nevezetesen a három éves mérnökoktatás részét képező gazdasági építészet című tantárgy oktatási tervében. Ezt a gyakorlatot közvetítette előzetesen Nagyváthy János 1795-ben megírt kéziratos instrukciója,

20 melynek néprajzi szempontú elemzését Petánovits Katalin végezte el - összevetve a népi építkezés 19. századi gyakorlatával, valamint a keresztúri uradalomba az építkezésekre 1762 után felvett szakemberek szerződéseivel is.

21 Nagyváthy e munkájában az általa korszerűnek tartott építkezési módok egész rendszerét terjesztette elő annak érdekében, hogy miként óvják meg az erdőket a pazarlástól, miként korlátozzák a fából való falak emelését, és hogyan térjenek át a szilárd falú, biztonságos fedésű épületek készítésére. E munkája a Festetics uradalmak területén hosszú ideig iránymutató volt az építkezések terén. A tüzelőberendezések, tüzeléstechnika később is érdekelte, még háziasszonyoknak is írt például arról, hogy a kályhák egy heti fűtéséhez egy köbméter fa kell,

22 és hogy milyen jó ételfüstölési lehetőségeket nyújtanak a füstös konyhák, illetve a nagy nyitott kémények. Valójában a gazdasági építészet mint tantárgy csak 1808-13 között szerepelt a Georgikon tanrendjében. A „Mérnökiskola" 1808-tól működött, amelynek keretében három szintű oktatást valósítottak meg: a főpraktikánsokkal egyenértékű mérnökhallgatók mellett uradalmi földmérőket, az alsó szintű oktatás keretei között mesterembereket képeztek. A mérnökhallgatók vagy „inzsellér prakticansok" tanulmányi ideje két elméleti és egy gyakorlati évből állt. Az első év három trimeszterében tanultak növénytermesztési alapismereteket, statikát, mechanikát, állattenyésztési ismereteket, hidrostatikát, optikai ismereteket, ásványtant, hidraulikát, hidrotechnikát, számvitelt, rajzot, földmérést. A második évben került sor az építészeti, térképészeti és tervezési ismeretek elsajátítására. A hallgatók emellett részt vettek az uradalmi építési ügyekről tartott tiszti üléseken, sőt az alsó szintű uradalmi iparos hallgatók részére már órákat is adtak építészetből és számtanból. A harmadik évben az uradalom csatornázási, malom-, hídépítési és gazdasági épületek készítési munkáiban vettek részt, a munkát felügyelték, ellenőrizték a számadásokat, és jegyzőkönyveket vezettek. Mérnöki vizsgát ezek után Pesten tettek. A földmérők hasonló képzést kaptak.

23 Ebből az időből fennmaradt néhány diplomaterv, iratok, valamint az építészet tanárának Johannes Svajdenschwartznak magyar nyelvre lefordított kéziratos és rajzokkal illusztrált tankönyve a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattárának szakoktatási gyűjteményében.

24 A kézirat 46 oldalas, 31 nagyobb ábrát tartalmaz, de ezen belül részletrajzokat is. Fejezetei: 1. Építési alapanyagok, 2. Az egyes épületek és épületrészek készítése. 3. Az épületek gazdasági haszna és elrendezése 4. Az építési költségek kiszámítása. Különös részletességgel szerepel a téglaégetés, mészégetés, malterkészítés, a csehboltozat készítése stb. A Georgikon ma is látható magtárát Johannes Sajdenschwartz tervezte. Ennek rajza már látható Bécsben 1810-ben megjelent német nyelvű tankönyvében is. Az építészeti tankönyv magyar fordításának szókincse többnyire a helyi népi építészetben később is ismert kifejezéseket alkalmazta. Ezt az építészeti gyakorlatot vitték el szerte az országban, de főként a Dunántúlon az itt tanulók. Nemcsak a birtokosok és alkalmazottaik városi, vidéki lakóházai, gazdasági épületei, hanem mezővárosi polgárok, vidéki papok, tanítók, kereskedők, iparosok házai is készültek a tanultak alapján. Kiemelnék néhány jellegzetes megjegyzést és magyarázatot e tankönyvből, amely a paraszti építkezés szempontjából is figyelemre méltó e korszakban: a. A tüzelésről, illetve a boltíves szabad kéményről írja: „a tüzelés vagy tűzhelyen vagy pl. o. a konyha tűzhelyén vagy kályhákban történik, a tűzhelyen van egy boltozat, mely a füstöt felfogván a kéménybe vezeti, majd pedig annál könnyebben, minél magasabb. A boltozat készítése melynek alapja a konyha földjéről 5 és fél 6 lábnyival emelkedik fel - különböző a konyha elrendezése szerint. A boltozat alatt se ajtó, se ablak ne legyen, nehogy ezen nyílásokon a tust kéménybe való menetelével ellenkező légvonal származzék." b. A kályhákról írja: „A szobák fűtése kályhákbéli tüzelés által eszközöltetik (kandallónak neveztetik) amidőn minden kályhának kéményének kellene lennie, célszerűbb úgy intézni a dolgot, hogy egy oly kandalló, a fűtő hely szerint több kályhák fütessenek". Azaz több kályhát fütsenek egy helyről és vezessék egy kéménybe,