Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZENTI TIBOR: A hódmezővásárhelyi tanyatelek beépítettsége

lekbeépítés befejezett típusa. (Lásd: 13, 14. sz. ábrát.) Az viszont érdekes, hogy amikor térképész meghúzta a belső udvar telekvonalát, kiderült, hogy az épületek közül néhány az udvaron belülre, néhány pedig kívülre került, csak a bejáratuk nyílt a zárt udvarra. Ilyen épületegyüttest látunk pl. a 75. telken is. Ha a gazdasági fejlődéssel további épületbővítésre került sor, ezeket már a többi mögé kellett fölépíteni, tehát újabb épületsor vagy sorok alakultak ki. (Lásd: a 15. sz. ábrát.) 5.10. Szétdobált épületek 5.10.1. Szabálytalan alakzatú épületcsoportok (79) 266. p.: 291. telek: Mónus István tanyája Gorzsán. 266. p 291.telek. További ebbe a csoportba tartozó tanyák: 3, 14, 19, 25, 32, 37, 39, 41,44,47, az 55. telekcsoport 1953. telkén lévő épületcsoport. Itt hívnánk föl a figyelmet még egyszer a 46. sz. telekre, amelynek épületei szabálytalan körhöz hasonló teret zárnak közre. Gyakorlati tapasztalatunk az, hogy a gazdák nem szívesen építettek egymás mögötti épületeket, mert a lakóházból a második, esetleg sokadik sorban lévőket nem tudták figyelemmel kísérni, így ezekből könnyebben lehetett illetéktelenül eltulajdonítani; ill. állatszállás esetében a bajbajutott állatot sem tudták meglátni. A jó szemmel tartást ugyancsak akadályozta, ha az épület bejárati homlokzatának erős elforgatása következtében, a tanyaépületek bejárati homlokzata kiesett a látómezőből. 5.10.2. Több sorba rendeződött épületek (80) 202. p.: 1959. telek, Szűcs István, Francziszti Lajos és neje tanyája Aranyágban.