Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZENTI TIBOR: A hódmezővásárhelyi tanyatelek beépítettsége

(33) 226/III. p.: 474. telek, Tóth Sándor tanyája Csókáson. 2264 P. VA.telek (34) 239. p.: 177. telek, Csüry József tanyája a Nyomás szélen. Rendkívül érdekes, külön tagolt tanyatelkeket mutatunk be, amelyek vékony gyalogúttal függtek össze egymással. Csak föltevéseink vannak, hogy miért alakult így a telekosztásuk. A 32. telek esetében elképzelhető, hogy a család gyarapodásával nem osztották meg a birtokot, hanem a haza nősült fiú a szülők telke mellett külön házat épített magának. A térképjelek szerint az épületek semlyékes területen álltak, és az épületek által határolt belső telket szántóföld vette körül. Elképzelhető, hogy a zsombékos terület határai miatt a tanyabővítésnek ez volt az egyetlen módja. A 33. telek esetében elképzelhető, hogy a telek legmélyebb pontja távol volt az épületekből álló belső telekhatártól, ezért a kutat, amely alighanem sírkút vagy kopolyakút lehetett, ide ásták. Rózsa Gábor mérnök-muzeológus szerint a tanyatelek és a kút között mélyedés lehetett, ezért kellett azt messzebb létesíteni. Végül elképzelhető, hogy a telekaprózódás következtében a kis alapterületű tanyatelken nem kívántak kutat ásni, ugyanakkor mindenkinek elemi joga vízhez jutni, ezért a szomszéd megengedte, hogy a birtoktestébe benyomuló kis területen (esetleg közösen használt) víznyerő helyet létesítsenek.