Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZENTI TIBOR: A hódmezővásárhelyi tanyatelek beépítettsége

zékelhető volt, hogy az egyes telektípusok miért tértek el a megszokott formáktól. 3.3. Helyszíni gyűjtőmunkánk, terepbejárásunk, és levéltári kutatásunk során az az általános vásárhelyi tanyai telektípus alakult ki bennünk, amely téglalap alakú volt, és ezen belül az épületek is képzelt téglalap kerületére épültek. A parasztgazdaság fejlődésével párhuzamosan, a képzelt téglalap alakú belső udvart szegélyezve, több átmeneti formán keresztül kialakult az L, az U és a zárt ? alakzatú épületcsoport. A lakó- vagy tanyaház bejárati homlokzatát délre, délkeletre, míg az istálló hátsó falát északra, északnyugatra tájolták. (Mint látni fogjuk, ezektől alaposan eltérő telkeket is bőven leltünk.) Juhász Antal írta a szegedi tanyák tájolásáról: „Már az 1840 táján készült Giba-féle határtérképen azt látjuk, hogy a szállások északnyugat-délkeleti tájolásúak, fekvésük feltűnően egyezik a mai tanyák tájolásával. "

2 Megjegyzi továbbá, hogy „Általában szeretik a lakóházat a dűlőútra nézve építeni, különösen, ha ez a fent említett tájolással egybevág. "

3 3.4. Az általunk vizsgált térképszelvényeken különféle jeleket és betűket találtunk. A térképeken általában nyomtatott nagybetűket szokás berajzolni, de itt ugyanazon fogalom jelölésére hol kis- hol pedig nagybetűket is alkalmaztak. Az is nyilvánvaló volt, hogy a 132.000 kat. holdas vásárhelyi határ teljes fölmérését nem egy ember végezte, ez jól látszik a rajzok színvonalbeli különbségén, és a kézíráson is. Ezért azonos fogalmak vagy épületek jelölésére eltérő jeleket alkalmaztak. Betűjelek: Bu. = belső udvar R, r = rét L, 1 = legelő E, e = erdő ud. u. = udvar sz. szf. = szántó, szántóföld K, k = kert (veteményes, máshol gyümölcsös) Ku. = külső udvar p = pagina = oldal t = telek dú = dülőút bú = bejáró út Szk, sz. k. = szérűs kert. Térképjelek: = telekhatár ===== = árok = művelési ág határa V V V = zsombék www = zsombék = épület = lakóház, tanyaház. A vastagított vonal a bejárati homlokzatot jelöli. = kémények jelölése = szélmalom = hombár (?) = kút = szőlő = fa = bokor 4. A tanyatelkek 4.1. Szabályos téglalap alakú telkek Az urbárium bevezetése érdekében Ruttkay Imre, a földesúr mérnöke már 1752-ben kimérte, 1754-ben térképén föltüntette az újraosztott 711, a határban művelt telket. Ahol a terepviszonyok megengedték, az egyes szállások birtokhatárait egyenes vonalakkal határolt téglalap alakzatúra mérték ki. Ezen belül a szállási épületek számára szintén téglalap alakú telket hoztak létre, amelynek kerületére, vagy ennél beljebb, de a telekvonalat párhuzamosan követve, szintén téglalap formátumban építették föl a különböző épületeket. Ez volt a „klasszikus" birtok- és telekforma, amely évszázadokig uralkodó módon megmaradt, ha az ettől eltérő formák százalékban jelentősen növekedtek is. Miért maradhatott meg ez a birtok- és telekforma? Vásárhely határában a szántóföldek igen jó minőségűek voltak. Rajtuk nem volt érdemes jelentős termelési módosítást végezni. A gabona (elsősorban a búza), illetve a kapások (a 19. első harmadától mind jobban terjedve elsősorban a kukorica) váltogatták egymást. Az urbariális földnagyság itt egy sessió, vagyis 34/1100 négyszögöles hold szántóföldet, és 22/1100 négyszögöles pusztai legelőterületet jelentett. Ez a középparaszti szint eltartott egy három, olykor négy nemzedéket magába foglaló nagycsaládot: 8-12 fővel, és 1-3 cseléddel, béressel. A gazdaságot nagyon nehéz volt növelni, annál könnyebb belőle veszteni. Ezért görcsös erőfeszítés folyt, hogy a birtok megmaradjon, és a birtokhatárokon belül fejlődjön. A fejlődés térképészeti leg az épületek gyarapodásában mérhető le. Vizsgáljunk meg néhány ilyen „klasszikus" birtok- és telekhatárral rendelkező vásárhelyi tanyát. Megjegyezzük, hogy bár az itt bemutatott