Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

BALASSA M. IVÁN: Százéves a néprajzi falu

Balassa M. Iván SZÁZÉVES A NÉPRAJZI FALU 1996-ban - az elmaradt világkiállítás helyett szervezték az úgynevezett millecentenáriumi rendezvényeket. Az okot a honfoglalás ezerszáz éves évfordulója szolgáltatta, a szándék szerint, az egész országot és a hazánkba látogató külföldieket is megmozgató, elsősorban kulturális rendezvényeknek. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a tizenegy évszázada lezajlott eseményhez a régi magyar állatfajtákat bemutató alföldi tanya felépítésével kapcsolódott

1 és megemlékezett a millennium centenáriumáról. Száz éve, 1896. május 2-án nyílt meg a honfoglalás ezeréves évfordulójához kapcsolódó, a múltat és az ország akkori állapotát bemutatni hivatott Ezredéves Országos Kiállítás. A közkeletűen Millenniumi Kiállításnak is nevezett seregszemle része volt a kor magyar néprajztudományának nagy vállalkozása: a Néprajzi Falu. A magyar szabadtéri múzeumok, így a szentendrei központi intézmény, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum is közvetlen ősének és előzményének tekinti a száz évvel ezelőtti kiállítást. A Néprajzi Falu a magyar néprajztudományban és múzeológiában lezárt egy folyamatot - éppen úgy, mint országosan az egész millenniumi ünnepségsorozat - és kiváltója, befolyásolója lett az új törekvéseknek. Ezt a tudománytörténeti folyamatot mutatta be a kiállítás a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. Különböző okokból nem készült a Százéves a néprajzi falu kiállításhoz katalógus. Úgy véljük, hogy az ismertek mellett számos frissen feltárt dokumentumot is tartalmazó kiállítást, annak 1997. év végi bezárása, majd lebontása után szükséges és érdemes megörökíteni. A továbbiakban - a kiállítási forgatókönyv alapján - katalógusszerűen idézzük fel a kiállítást, az Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi Faluját. A kiállítás előkészítéséhez nagy segítségemre volt, hogy 1972-ben feldolgoztam a néprajzi falu történetét,

2 1980-ban, K. CSILLÉRY Klára - az előzményekre is kitérve - A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kialakulásának előtörténete címmel jelentetett meg részletgazdag tanulmányt.

3 Támaszkodhattam továbbá az ezeket megelőző, nem túlzottan bőséges, és a két említett tanulmányt követő, egyre gyarapodó tudománytörténeti feldolgozásokra.

4 Az előkészítésekor több lehetséges kiállítási hely is felmerült, ezek többnyire Budapesten voltak. Végül amellett döntöttünk, hogy a Százéves a néprajzi falu című kiállítást a Szabadéri Néprajzi Múzeum Felső-Tisza-vidék tájegységének egyik nagyméretű épületében, a kisnemesi életformát bemutató telken álló, Sonkádról áttelepített csűrben rendezzük meg. Ez, úgy gondoltuk, lehetőséget nyújt a száz évvel ezelőtti és a mai kiállításrendezési célok, megoldások közvetlen összevetésére anélkül, hogy a lakberendezési folyóiratok közvetlen didaktikájú „ilyen volt", „ilyen lesz" megoldásához kellene folyamodnunk. Döntésünk egyben megkönnyítette választásunkat az 1896-os berendezések rekonstrukciójánál. Nyilvánvaló, hogy bármennyire is vonzó lett volna például a torockói berendezést kiállítani, ezt nem tehettük, hiszen a párhuzam ez esetben legfeljebb a szakemberek számára lett volna felismerhető. A néprajzi faluban a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Felső-Tisza-vidék tájegységéhez legközelebb a Szabolcs megyei, bűdszentmihályi (ma Tiszavasvári) ház és telke volt, így ennek berendezésrészletét rekonstruáltuk. A kiállítás a következő egységekre tagolódott: I. A Néprajzi Falu előzményei II. A Néprajzi Falu megvalósítása III. A Szabolcs vármegyei ház részletének rekonstrukciója (beépítés) IV. A Néprajzi Falu I. A Néprajzi Falu előzményei

5 A 19. század közepétől az ipar, majd általában a fejlődés bemutatására rendezték meg a világkiállításokat, az elsőt 1852-ben Londonban. Az