Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)
KATONA GYULÁNÉ SZENTENDREY KATALIN: Szentendre településtörténete a 19. század végéig
1758-1767 között a pozsonyi Kamara pert indított a korona elidegeníthetetlen birtokát alkotó óbudai javakért. A pert megnyerte és az óbudai uradalmat - benne Szentendrét - visszacsatolták a koronához és a város ismét kamarabirtok lett. 1772-ben elkészült ugyan a város úrbéri tabellája, de ez csak formális volt, mert a szolgáltatásokat nem hajtották végre. A város kérte a Kamara elnökét, hogy vegye figyelembe a város érdekeit és a kötendő szerződésnél tekintsen el az urbárium felvételétől, sőt kérték, hogy a város szabad királyi várossá tétessék. 40 Itt is ellentmondás tapasztalható, sőt érthetetlen, hogy ugyanakkor tíz évvel korábban 1762-ben birtokper kapcsán készült térképen „Privilegiatum Oppidum SzentEndre " kiváltságos mezőváros definícióit használtak. 1773. május 24-én kelt és 1773. augusztus 3án Pest vármegye közgyűlésén kihirdetett szerződés értelmében Mária Terézia a szentendrei koronabirtokot, annak minden tartozékaival Szentendre város római katolikus és ortodox lakosainak évenként fizetendő 6000 rajnai vagy 2520 osztrák értékű forintért örökbérbe adta. Az örökös szerződés a lakosokat minden szolgálmány teljesítése alól fölmentette, továbbá ... a szentendreieket nem tekinti falusi jobbágyoknak, hanem városi lakosoknak ". 41 Az úrbéri szerződés alapján a városi önkormányzat szervezetét is meghatározták: bíró, két jegyző, - főjegyző, aljegyző - öt tanácsos és szakirányú beosztottak. A legfontosabb feladat a bíráskodás volt. 1779-ben a város országos vásártartási jogot kapott a királynőtől 42 Az 1795-ben kiadott és 1876-ig használt pecsétnyomó szerint oppidumnak nevezték Szentendrét. A téglalap alakú pecsét zászlót tartó bárány ábrázolása körül a körirat ,,Sigil, Oppidi. Szendre. 1795. Perger Officii ", 43 1886. június l-jén a Magyar Királyi Kincstár és Szentendre város örökváltsági szerződést kötött, melynek értelmében az 1773. május 24-én kelt örökszerződésben meghatározott szentendrei földesúri területek, javadalmak és regalejogok használatáért - évenként fizetett bért örök időkre megváltotta, és a felsorolt területekjavadalmak Szentendre város szabad tulajdonába mentek át 44 A szabad királyi városok és mezővárosok jogi elhatárolódását a polgári törvényhozás szüntette meg. A lélekszám és a városi funkciók képezték a városok rangsorolásának feltételét. Az 1870. XVIII. tc. értelmében több korábbi mezővárost a községek közé soroltak. A mezővárosok másik része a törvényhozási jogától megfosztott szabad királyi városokkal együtt rendezett tanácsú város lett. 45 Az említett törvénycikk értelmében az alispán (1886/ ein. 872. sz.) felhívására Szentendre is megkezdte a szervezkedést és rendezett tanácsú várossá alakult. Irányítását a polgármester és a képviselő-testület gyakorolta, mely 24 virilis (legtöbb adót fizető) és 24 választott képviselőből állt. 46 Szentendre településtörténetének feldolgozását a 19. század végében határoztuk meg. Jogállásának változásai során több anomáliára mutattunk rá. Ezért, hogy tiszta képet kapjunk és az összefüggéseket s folyamatot egybe láthassuk, a 20. században bekövetkezett változásokat is röviden ismertetjük. 1918-ban három szentendrei lakos előterjesztésére a Szentendrei Néptanács bizottságot hozott létre, „Szentendre városának nagyközséggé való alakulása tekintetében", de ez nem valósult meg. 47 Az 1929. évi XXX. Tc. értelmében a rendezett tanácsú városok neve megyei város lett. Szentendre 1929-től 1950-ig megyei város volt. 1940ben a járási székhelyet Szentendrére helyezték át Pomázról 48 Az 1950-ben bevezetett tanácsrendszer két kategóriába sorolta a magyar városokat. Az 1954. évi X. törv. értelmében a járási jogú városokhoz sorolták. 1967-től I. fokú központ a budapesti agglomerációban. 49 1994-től Szentendre jogállása város. Szentendre területe és határai Szent István okleveleiben villa néven már kialakult falukról van szó és a 11. századi határleírások már állandó faluhatárok bizonyítékai. 50 Mikor az Apurig falu 1002-ben a veszprémi püspökség birtokába került, az adományozási oklevélben pontosan leírták, hogy a falu Visegrád vármegyében van a Duna mellett és jobb felén az Apurig (mai Bükkös) patak folyik. Az oklevélben azt is felsorolták, hogy az átadott falvak milyen javadalommal kerültek átadásra, ezért joggal feltételezhető, hogy a határokat is kijelölték. Mikor 1318-ban a király csereszerződéssel átvette a falut a veszprémi püspöktől, az oklevélben meghatározták villa SanctiAndrée javait, miszerint „... malmaival, szőlőivel, szántóival, kaszálóival és egyéb tartozékaival..." került át a király birtokába 51 (4. kép).
