Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

KATONA GYULÁNÉ SZENTENDREY KATALIN: Szentendre településtörténete a 19. század végéig

Katona Gyuláné Szentendrey Katalin SZENTENDRE TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE A 19. SZÁZAD VÉGÉIG Bevezetés „A településtörténet fogalma fölöttébb sokféleképpen értelmezhető. A magyar tudományos gyakorlatban sajnos legtöbbször egyet jelent egyegy helység okleveles előfordulásával, jobb esetben a helység belterületének fejlődéstörténetével. (...) holott a településtörténetnek az lenne az egyik alapvető feladata, hogy bemutassa milyen települési változásokat eredményeztek a történelmi fordulók és folyamatok." BARTH János a magyarság településtörténeti hagyományait összegző munkájának

1 megállapításai különösen érvényesek egy olyan helység településtörténetének feldolgozásában, mint Szentendre, melynek jogállása, településformája, morfológiai képe, nagy múltú történelme során többszörösen megváltozott. Szentendréről eddig megjelent monográfiák, tanulmányok, cikkek, többnyire a város helytörténetével kapcsolatban - a város történelméről, betelepülésekről, egyháztörténetéről,

2 építészetéről

3 íródtak. Településtörténettel foglalkozó munkák is készültek - a város földrajza,

4 településföldrajza

5 és gazdaságtörténetére

6 vonatkozóan -, de ezek jobbára csak a 17. század vége és a 19. század vége között egyes szakaszokat tárgyalják. A településtörténet kezdeti szakaszaira, fejlődésére és kialakulására a régészeti feltárások eredményeit közreadó munkák és levéltári dokumentumok nyújtanak értékes ismereteket.

7 A város helytörténetére vonatkozó munkák ismertetéséből látható, hogy egyes közlések foglalkoznak településtörténeti vonatkozásokkal, a szakirodalomban is található több Szentendrére való utalás,

8 de egységes, összefoglaló munka nem készült. Éppen ezért jelen tanulmány célkitűzése, hogy folyamatában végigkísérje hogyan befolyásolták a földrajzi és táji adottságok, az itt élt emberek eredete, települési hagyományai Szentendre településtörténetét. A település fejlődésének útja a 10. század végétől Budapesttől húsz kilométerre északra a Pilis és a Szentendre-Visegrádi hegyek lábánál, a Dunáig húzódó dombokon és a Kis-Duna sík partján fekszik Szentendre. A várost körülvevő hegyek, a Dunába folyó öt patak, ideális feltételeket teremtettek az ember megtelepedéséhez. E kedvező földrajzi és természeti adottságok határozták meg végig Szentendre történelmének és településtörténetének kialakulását és változásait. Az újkőkor emberének megjelenése óta több nép és kultúra váltotta egymást ezen a területen (1. kép). Legnagyobb jelentőségük a rómaiaknak volt az 1-4. században, akik hatással voltak a település későbbi korszakaira is. Szálláshely - nyári szállás Szentendre településhelyét a honfoglalás után ugyancsak a földrajzi tényezők határozták meg. Ezen a területen Árpád vezértársa, Kurszán Kündü telepedett le. Halála után ez a terület továbbra is a fejedelmek szálláshelye maradt. Taksony fejedelem (947) a Duna védettebb bal partján rendezkedett be és Pesttől Apatinig jelölte ki a fejedelmi partvonalat. A nyugatról veszélyeztetett Duna jobb parti fejedelmi terület védelmére hadvezérét, Aport jelölte ki.

9 A magyarság egy ideig még itt is folytatta félnomád életmódját és a folyók mentén kialakította a téli-nyári szállásváltást. A szállások a folyó alsó és felső vidékén helyezkedtek el. Később a téli szállás településsé alakult és körülötte szántóföld volt. A nyári szálláshely a téli felől a vízparton megközelíthető volt, általában egy kitáguló hegyvidéki völgy napos oldalán feküdt, ahol legeltettek. Szentendrénél ugyanez a földrajzi adottság kínálkozott, ahol Apor vezér tartotta nyári szálláshelyét, a téli szálláshelye Tolnában volt. A szálláshelyek magánbirtokok voltak, ezért birtoko-