Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)
MERIKE LANG: Észt Szabadtéri Múzeum. Alapkoncepció és a fejlődés jelenlegi tendenciái
16. kép. A Karácsonyi Falu egyik szobabelsője a 19 -20. század fordulójáról: a mennyezetről karácsonyfa lóg 17. kép. Vásár sen vehettek részt a kiállított parasztgazdaságokon keresztül és különféle tevékenységeket figyelhettek meg, miközben különböző korok izgalmas karácsonyi szokásaival ismerkedhettek meg. A világhírű családi tündér, a törpe, aki az utóbbi 10-15 évben lett az észt gyerekek kedvence, sem maradt ki. Bár valós személlyel nem találkozhattak, a gyerekek mégis berendezték a törpeházat fantáziájukat szabadjára engedve, saját készítésű bútorokkal. Nem tagadhatjuk, hogy ennek a nagy programnak pénzszerzés volt a célja, de ugyanakkor nem adtuk fel a múzeumi munka lényeges minőségét sem. Az Észt Szabadtéri Múzeum egyik legrégebbi nyilvános tevékenysége a vásár, melyet a Lett Szabadtéri Néprajzi Múzeum mintájára 1988-tól tartunk. Míg a szovjet éra alatt a vásárra a vásárlási láz volt a jellemző, mert a látogatók pénzesek voltak és az üzletekben nem volt áru, addig a mai vásárok fő hangsúlya áttolódott a kultúrára. Meg kell jegyeznünk, hogy ma a múzeumi tevékenységek látogatottsága nem jelent veszélyt sem a kiállításra, sem a természetre (a múzeum nem egy milliós városhoz tartozik). 1997-ben a múzeum látogatottsága elérte az új Észt Köztársaság rekordját, a 70 000-t. A legmagasabb látogatottság a szovjet korszakban volt, 1980-ban több, mint 151 000-en tekintették meg. A 80-as évek végének és a 90-es évek elejének politikai instabilitása, valamint saját pénzünk bevezetése katasztrofális visszaesést hozott a látogatók számában. 1991 jelölte a legalacsonyabb látogatottságot - 29 600 vendéggel - az Észt Szabadtéri Múzeum történetében. Az említett évi programok és a múlt rendszeres feldolgozása mellett az Észt Szabadtéri Múzeumnak volt bátorsága időszakos kiállításokat is rendezni, amelyek élénk vitát keltettek, és megdöbbentették az észt muzeológiát, valamint a közönséget. 1994-ben a múzeum nagy időszakos kiállítást tartott a nemzeti énekfesztivál alkalmából. A „Honnan vette a paraszt a dalait"^ 5 című kiállítás az Észt Történelmi Múzeum termeiben talált otthonra. A hagyományos néprajzos-muzeológusokat megdöbbentette a kiállítás, ahol a tör18. kép. Részlet a „Honnét vette a paraszt a dalait" c. kiállításról
