Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

SABJÁN TIBOR: Egy lakóház bontása a Szentendrei-szigeten

10. kép. A lakóház fontosabb periódusai: 1. a bontáskori állapot, 2. a 20. században átépített állapot, 3. az 1895-ös építési állapot tőkemence található. A kemencétől balra egy fa­lazott katlan helyezkedik el, a konyha két olda­lán, a szobai kályhák szája előtt tüzelőpadkák hú­zódnak (11. kép). A következő nagyobb átépítés valamikor a 20. század első felében történt meg. Ekkor a szobai kályhákat és a konyhai kemencét is lebontják, he­lyettük két konyhából fűthető kemencét építenek a szobákba átnyúló testtel. Minden valószínűség szerint a szobákba hordozható vagy épített taka­réktüzhelyeket is állítanak (10. kép. 2). Lehetsé­ges, hogy ezzel az átépítéssel egy időben választ­ják le a hátsó szobából (válaszfal felhúzásával) a kamrahelyiséget. A szoba ablakait is ekkor ala­kítják át: az egyik ablakot befalazzák, míg a má­sik helyére egy nagyobbat nyitnak. A következő állapot az előző átépítés alakítá­sával jön létre: lebontják a hátsó szobába nyúló kemencét és helyére falazott takaréktűzhelyet építenek. Az első szobában ekkor valamilyen hordozható tüzelőberendezés (kályha vagy tűz­hely) is van (10. kép. 1). 11. kép. A konyha 1895-ös állapota (rekonstrukció) A bontáskori állapot a fenti periódusnak felel meg, annyi különbséggel, hogy a szobai tüzelő­berendezéseket már nem találtuk a helyükön. A házépítés történetéről a torokgerendán talált felirat tájékoztat bennünket. Az ebben szereplő két név közül Kónya István volt az építtető, míg Pásztor János neve minden valószínűség szerint az építőmestert takarja. Kónya Istvánra még em­lékeznek az idősebbek, a két háború között halt meg, vagyonosabb ember lehetett, de élete végére lecsúszott és elszegényedett. Ragadványneve Vak Kónya volt. Halála után a ház a Csáki családé lett, valószínűleg a fentebb vázolt nagyobb átépítést ők eszközölték a ház megvételekor. A helyi ön­kormányzat az épületet a Rédeiektől vásárolta meg, ők a Csákiék férfiági rokonaként kerültek a családba. Pásztor János nevét nem ismerik a helybeliek, ilyen családról sem tudnak a faluban. Valószínű, hogy ő mint építőmester valamelyik környékbeli településről érkezett Tótfalura. A ház történetéhez kapcsolódó érdekesség, hogy a falu jelentős része 1900-ban egy nagy tűz­vész során leégett. 12 A tűzben 120 ház gyulladt meg, leégett a szomszédos református templom is, de úgy tűnik lakóházunk sértetlen maradt. Aligha képzelhető el ugyanis az, hogy a ház meg­égett, de feliratos gerendája épségben megmaradt és visszaépítésre került. A házat a tűztől valószí­nűleg az öt évvel korábban felrakott cserépfedés óvta meg. L­Bontási megfigyeléseinket igyekeztünk nép­rajzi gyűjtésekkel is alátámasztani és értelmez­14 Az idősebbek még emlékeztek rá, hogy a ré­ti í gi házak falai vályogból vagy rakott sárból ké­szültek. Verett fallal is építettek házakat, ilyenkor a földet deszkák közé döngölték. A rakott sárfa­lat szikkadás után baltával faragták le. A házak

Next

/
Thumbnails
Contents