Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

SABJÁN TIBOR: Egy lakóház bontása a Szentendrei-szigeten

Sabján Tibor EGY LAKÓHÁZ BONTÁSA A SZENTENDREI-SZIGETEN 1994-ben a tahitótfalui önkormányzat bontásra ítélt egy tulajdonában lévő, rossz állapotú parasztházat, amely a település szigeti részén, az egykori Tótfalu központjában állt.

1 A bontás megkezdésekor értesítették a Szabadtéri Néprajzi Múzeumot, így a helyszínre kiszállva figyelemmel kísérhettük a bontás fontosabb lépéseit.

2 A munka során falkutatásokat végeztünk és dokumentáltuk az előkerült leleteket.

3 Ezek alapján jól felvázolható volt az épület története, az átalakítások menete, az egykori tüzelőberendezések együttese és kinézete. Mivel a Szentendrei-sziget népi építészetéről még nem jelent meg átfogó munka, úgy gondoltuk, hogy a bontási tapasztalatok közzététele csak segíthet egy ilyen jellegű feladat elvégzésénél.

4 A lakóház és a telek a református templom közelében, a József Attila utcából megközelíthetően, de számozása szerint a Hősök teréhez tartozóan feküdt (1. kép). Előtte a mai postahivatal épülete állt. Alaprajza szoba-konyha-szobakamra-tornác beosztású volt, bejárata a szabadkéményes konyha előterébe vezetett, innen nyíltak a szobai ajtók. A padlásfeljáró és a kamra ajtaja a tornácra nézett (10. kép.l). Amennyire a feltárások nélkül látható volt, falai vályogból készültek, 50-60 centiméteres vastagsággal. Az első szoba fölött mestergerenda nélküli deszkás födém volt, fenyőből készült 17/19 centiméteres gerendákkal. A hátsó szoba fölött borított gerendafödém volt. A tornác elején téglából falazott pillér állt, mögötte faoszlopok tartották a födémgerendákat alátámasztó koszorúgerendát. A faoszlopok alá kőből készült talpakat állítottak, hogy megakadályozzák a fa korhadását. A konyha előtere fölött is deszkafödém volt, melynek a falakon futó két szélső gerendájába csapolták bele a szabadkémény mögötti kiváltót. A kiváltóba fiókgerendák csatlakoztak. Az épület nyeregtetője torokgerendás szerkezettel készült, a szarufák végeit a födémgerendákba csapolták bele. A tetőt hódfarkú cserépből készített kettős fedés borította. A téglából rakott 15 cm vastag oromfalakat 1. kép. Tótfalu, a református templom környékének helyszínrajza (a tanulmányban szereplő rajzokat SABJÁN Tibor készítette) három darab erősítő pillérrel biztosították. Az utcai oromfalon vakolatmezőbe foglalt 1895-ös évszám volt látható.

5 A tetőtérbe fából készült padláslépcső vezetett, borított ferde síkja belemetszett a konyha légterébe. A konyha hátsó része fölé borult a téglából falazott szabadkémény. Két oldalán ferde helyzetű dongaboltozat volt, ezekre támaszkodott a kürtő, amely alul szűkülő keresztmetszettel készült. Felső része párhuzamosan törte át a tetősíkot és magasodott a szabadba. A kémény súlyát elől egy vízszintes helyzetű kiváltógerenda hordta. A szabadkémény alatti tér bal oldalán egy téglából falazott, boltozatos kemence volt a falba rejtve úgy, hogy teste átnyúlt az első szobába. A kemence konyhai oldalát egy sima felületű köpenyfal takarta el, ezen csak egy szögletes fűtőnyílás és fent a magasban egy négyzetes füstnyílás látszott (3. kép. A). A kemence száján kitóduló füst a köpenyfal mögött emelkedett fel és csak a bol-