Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

SZENTI TIBOR: A hódmezővásárhelyi hagyományos épületek falai és építőanyagai

népvándorlás kori, elpusztult települések sírjaiból, hulladékgödreiből és a régészetileg még föl nem tárt épületek maradványaiból származó megannyi csonka használati tárgyat és csonttöredéket mint kötőanyagot fölhasználták

8 (23-24. kép). Vert falban itt találtunk kőbaltát, kovakőpengét, marokkövet, szarvas agancsát, kagyló- és csigahéjat, emberi és állati csontokat. A másik megfigyelésünk hasonló volt a vályogfalnál leírtakhoz. A bontás során szabadon maradt, gyakran a tapasztástól is megfosztott falrész az időjárás hatására összetömörödött. Egy év múlva emberi erővel már szinte szétverhetetlen, kemény földkupaccá vált, amelyet lánctalpas erőgépre csatolt földgyaluval rétegenként nyestek le és simítottak el a szántásban. Ezen a területen még évekig világosabb volt a föld, és a rajtuk élő növény satnyább, rövidebb szárú (25. kép). A „ cölöpszerkezetes " tanyafal Hódmezővásárhely és környéke a Kárpátmedence legalacsonyabban fekvő része. A folyószabályozások és a tavak lecsapolása előtt készített, kézzel rajzolt térképek jelzik, hogy itt megannyi ér, folyóág, tó, semlyékes, mocsaras, áradmányos terület volt található. A Nagy Rét, különösen a Kopáncs nevű határrésze még a lecsapolások után is sokat szenvedett a belvíztől. Tanyát itt csak a dombokra, földhátakra lehetett építeni, ezeket így is nemegyszer elpusztította az átnedvesedés, ezért ezeken a vidékeken kialakult a cölöpszerkezetes tanyaépítés. Korábban JUHASZ Antal csupán a faszerkezetét illetően, de hasonló házépítésről számolt be Tápéról. Ezt ott csömpölyegös, ágasos vagy oszlopos háznak nevezték. Az eltérés ott van a kopáncsi és a tápéi között, hogy az utóbbi falában, Tömörkény leírása szerint, a cölöpök közé vesszőfonás került és ezt rakták be csömpölyeggel, azaz sárrögökkel.

9 A vásárhelyi tanya egy része, mint írtuk, eleinte vert falú volt. A 19. század utolsó évtizedeiben, amikor az építkezésnek már az ácskapocs, vasszeg is elfogadott részévé vált, inkább a vályogfalat részesítették előnyben. Ekkor az arány is megváltozott. Ennek oka az volt, hogy amikor az átnedvesedés miatt a fal kidőlt, a megmaradt cölöpszerkezetbe könnyebb és gyorsabb volt vályogtéglákból a falat ismét berakni. 1900-ban Nagy Pál kopáncsi lakos - a megmaradt gazdasági naplójának tanúsága szerint maga is cölöpszerkezetes tanyát épített,

10 amelynek ez volt a módja: „A leendő tanya két végénél, a sarkokba és az épületvégek közepén, a födémet tartó mestergerenda alátámasztására - együttesen tehát 3-3 -, míg az oldalfalaknál 2,5-3 méter távolságra több, a padlásszintig felnyúló 8-10 centi átmérőjű »cölöpöt« úgy ástak az alapba, hogy alsó végük 35-50 centiméter mélyre került a padlószint alá. "

u Ezzel az épület cölöpszerkezete még nem készült el teljesen. „ Külső vagy oldalfalakba a mestergerenda magasságában, hosszanti irányban, a padlóvonallal párhuzamosan, a födém megerősítésére és a cölöpszerkezet összekötésére gerendákat építettek be [...f A mestergerenda és a keresztbe ráfektetett fiókgerendák végeit a falba függőlegesen épített cölöpök és a padlóvonallal párhuzamosan fekvő gerendák tartották. A vázszerkezet érintkező részeit erősen rögzítették: összeszögelték vagy összekapcsolták. "

12 (26. kép) A dokumentumfotók mutatják a kopáncsi tanya cölöpszerkezetét (27., 28., 29., 30. 31. kép). Földből épített s ár kerítés A kerítést úgy is fölfoghatjuk, mint falat, amely nem tetőzetet tart, hanem területet határol el. JUHASZ Antalt idézzük: ,,[...f több szegedi és kisteleki gazda tanyáján a századfordulón a leírt módon fekvő épületek között vályogból épült falkerítés volt. A kb. 1 öl magas, zsindelyekkel fedett falkerítés a ház sarkától az istállóig és az istállótól az ólakig húzódott. "

13 A vásárhelyi tanyavilágban megannyi kerítést építettek földből. Az építőanyagok között első helyen állt a vályog. A vert fal is gyakori volt, amely itt a korábbi garádjáhóX alakult ki és igen vegyes technikával készült. Megtaláljuk benne a cölöpszerkezetre jellemző beépített függőleges rudakat, és a talajszinttel párhuzamos, több sorban elhelyezett különféle kötőanyagot. Amikor később javítani kellet, a leomlott részbe vályogtéglát és égetett téglát, valamint cserépdarabokat is beletömtek, vagy egyszerűen csak a tapasztás sármasszájával egészítették ki (32. kép). A fa, mint falépítő anyag Vásárhelyi parasztságunk az építészetben a fát sokféleképpen hasznosította. A faderekat legalylyazta, de eredeti alakját és kérgét meghagyva, mint cölöpöt, rudat, gerendát használ. A faderekat kérgétől megfosztva alkalmazta. Durván ki-