Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

ZENTAI TÜNDE: A földön alvás szerepe az újkori népi lakáskultúrában

Zentai Tünde A FOLDON ALVÁS SZEREPE AZ ÚJKORI NÉPI LAKÁSKULTÚRÁBAN* A földön alvás az ágyhasználat fonákja. Alakulása az újkori magyar és európai népi kultúrában elválaszthatatlan az ágy történetétől. A földön alvás kutatása ebben az időszakban az ágyszerkezet hiányának a tanulmányozását is jelenti. Az ágybútor, az egyiptomi és mezopotámiai ókori kultúrák vívmánya öt évezredes múltjával csak epizódnak tűnik a földön alvás végtelen, az emberiséggel egyidős folyamatában. Hazánkban a földön vetett ágy a középkor végén és az újkor elején még része a népi alváskultúrának. Jelentősége azonban a lakáskultúra fejlődésével fokozatosan csökken. Az alábbiakban ezt a folyamatot próbáljuk nyomon követni a 16. századtól napjainkig. Évszázadról évszázadra haladva igyekszünk föltárni, hogy a földön alvás szokása mikor és mennyiben kulturális elem, illetve szociális probléma. Az áttekintés feudalizmus kori része megvilágítja a kérdés másik oldalát is, vagyis az ágybútor meghonosodását. Az elemzés tárgya az alváskultúra, ezért a lakásbelsőn túl átfogja az élet s a munkatér egészét, kiterjed a házfalakon belüli és kívüli alvási szokásokra. Mai felfogásunkban az ágy és az alvás összetartozó fogalmak. Az ágy számunkra elsősorban bútort jelent, és megkülönböztetjük a benne, rajta lévő ágyneműt. A finnugor ágy szavunk azonban, hasonlóan a francia Ht, a szláv postel, a német Bett, az angol bed stb. középkori tartalmához, eredetileg leterített réteget, növényi anyagokból, bőrökből, textíliából kialakított fekvőhelyetjelentett.

1 A népnyelv szinte napjainkig megőrizte az ágy szónak ezt a régi jelentését. Az ország számos vidékén az idős emberek ágyon még az 1970-es években is csak az ágyneműt értették, amely lehetett az ágyállványzaton, a nyoszolyában vagy bárhol másutt, például a földön. A fából készült vázas szerkezet, amely a honfoglalás utáni évszázadokban átalakuló lakáskultúránkban eleinte valószínűleg az ágynemű tárolására szolgált,

2 idővel átvette az ágy mai értelemben vett nevét és funkcióját. Az újkor elején készült iratokban az ágy szó már mindkét jelentést hordozza, ami igen megnehezíti a források értékelését. Helyzetkép a középkor végén A középkor végén a faluásatások és az okleveles források tanúságai szerint az ország népességének zömét alkotó jobbágyok jómódú rétege már két-három helyiséges házakban élt.

3 Föltehető, hogy sokan valamiféle ágyszerkezettel is rendelkeztek. Legalábbis indirekt módon erre lehet következtetni a hatalmaskodások alkalmával fölvett kárjegyzékek adataiból, amelyekben szép számmal szerepel az ágynemű (lepedő, párna, párnahuzat, derékalj).

4 Az ágy minden bizonnyal egyszerű állvány, ágyszékláb vagy dikó lehetett. A középkori festmények és az uralkodó réteg ágyainak összehasonlítása alapján K. CSILLERY Klára óvatosan arra következtet, hogy már az ácsolt ágy is előfordulhatott a tehetős jobbágyok otthonában. A Zala és Vas megyében a 18-19. századból fennmaradt ácsolt ágyak középkori ládákéhoz hasonló technikai kialakítása és díszítése megerősíteni látszik ezt a föltételezést.

5 Ugyanakkor K. CSILLÉRY Klára arra is figyelmeztet, hogy a mai ismereteink alapján nem lehet pontosan meghatározni, „..hogy mikortól tudta a köznép szilárd építésű ággyal fölszerelni lakását..." A középkorban a nagy tömegek még földön vetett ágyon és padkákon alhattak.

6 A jelenség nem magyar specifikum. A földön alvás szokása mindennapos gyakorlat a középkori európai köznép otthonában. A 18. század előtt a nyugati országokban is nagyon sokan a földön, szalma- vagy lombzsákokon, bundákon és gyékényen feküdtek.

7 Alváskultúra az újkor elején A 16-17. században - az állandó háborúskodás következtében - valószínűleg nemigen számolhatunk a népi lakáskultúra fejlődésével, sok-