Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)
HÁLA JÓZSEF-MÉSZÁROS BORBÁLA : A budafoki barlanglakások
Előfordult, hogy a barlanglakások megszüntetését követelő cikket röpcédulaként terjesztették, pl. ZSIGMOND Edének a Népszava 1938. május 29-i számában megjelent Barlanglakók a főváros közelében című írását. 109 A cikkből Polacsek Gyula, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt budafoki csoportjának titkára egy nyomdában 2000 db „különnyomat"-ot készíttetett, amelyeket 1938. június 6-án, a kamaraerdei juniálisról hazatérő emberek körében engedély nélkül osztogatott. Miután a hatóságok tettenérték, a még meglévő 200 példányt elkobozták tőle és „kihágást feljelentés "-t tettek ellene. 110 Budafok képviselő-testülete 1897-ben határozatban tiltotta meg új barlanglakások létesítését, de ennek a nagy bevándorlási hullám (18801910), a népesség erőteljes növekedése miatt nem tudott érvényt szerezni. Ha kiürült egy lakás, valaki rögtön beköltözött. 111 A 19. században létesült gyárak (pezsgőgyárak, gyufagyár, sörgyár, zománcedény-gyár, téglagyár stb.) és a borászatok munkalehetőséget kínáltak a filoxéravész után megélhetés nélkül maradt helybelieknek és nagy tömegeket vonzottak távoli vidékekről is. Az újonnan érkezőknek a legolcsóbb lakásmegoldást a kőházak jelentették. A betelepülő munkásság más lakások bérét nem tudta megfizetni, ezért nemhogy csökkent volna, hanem nőtt a barlanglakások száma. 112 A 20. század első felében számos megoldási javaslat (kisajátítás utáni, kölcsönnel való építkezés; állami támogatás; állami, vállalati, családi házak építése 113 stb.) született a felszámolásuk érdekében, de ezek nem jártak eredménnyel, ahogy a gyakorlatban történt kísérletek sem. Például 1908-ban a Kereskedelmi Minisztérium és a Földművelődésügyi Minisztérium szakbizottságot küldött Budafokra a probléma megvizsgálására, de a megoldás elmaradt. 114 Nem volt sikeres ebből a szempontból az 1926-ban elindított kislakásakció sem. Bár 1927-ben felépült a 128 lakásos Zánorszky-telep, de ez csak néhány barlanglakón segített, mert a lakbér a többség számára magasnak bizonyult. 115 Nem oldott meg semmit a kőházak megszüntetésével kapcsolatos 1927. évi képviselő-testületi szabályrendelet sem. 116 A felszámolás nem csak az állami támogatás hiánya és Budafok község (1926-tól város) anyagi lehetőségeinek csekély volta miatt volt nehéz feladat, hanem azért is, mert a barlanglakásoknak olcsó volt a bérük, 117 a tulajdonosoknak némi bevételt jelentett, ha egy-egy helyiséget kiadtak albérletbe 118 és a határozott fellépést (kisajátítás, kilakoltatás) nehezítette, hogy szabályosan telekkönyvezettek voltak. 119 Ezekkel az okokkal is magyarázható, hogy még az 1920-1930-as években is készültek kőházak, régi és újonnan kialakított mélyudvarokban egyaránt. A második világháború után tovább folytatódtak a felszámolási kísérletek. Például a megüresedett barlanglakásokat feltöltötték, hogy ne költözhessenek beléjük, 120 újabb mozgalmat indítottak megszüntetésükért, 121 az állam kölcsönnel segítette kislakások építését 122 stb. Az 1950-ben megalakult XXII. Kerületi Tanács egyre határozottabb lépéseket tett a megoldás érdekében és 1953 végéig 174 barlanglakást szüntetett meg. 123 Gyors ütemű, majdnem teljes felszámolásukra, lakhatatlanná tételükre és feltöltésükre végül is az 1960-as években, a fővárosi lakásépítések felgyorsulásával párhuzamosan került sor, a munka 1966-ban fejeződött be. 124 Azonban nem minden barlanglakást tömtek be. Néhányban még az 1970-es években is éltek, megmaradtak régi kőházaikban, mert ragaszkodtak hozzá, vagy mert megszokták. Volt olyan eset is, hogy a fennálló falú épületből visszaköltöztek a barlanglakásba. Egy öregember még 1991-ben is ilyen lakásban halt meg. A saját tulajdonú telkeken álló, üres vagy raktárként, szerszámoskamraként, ólként, pinceként, szemét- és szennyvíztárolóként, garázsként stb. használt üregek közül sok nem került feltöltésre, így maradhatott meg máig néhány emléke a barlanglakásoknak is. Ezeken kívül megmaradtak azok a kőházak, amelyek nagyobb pinceudvarokból nyíltak, ezeket ma a bor- és gombapincék tulajdonosai raktárként, lomtárként használják (9., 12. kép). A régi, elfelejtett, rejtett üregek időnkén beszakadásaikkal folyamatos és nagy gondot okoznak Budafoknak. Nehezíti a helyzetet, hogy ezeknek csak egy részét ismerik. 125 Talán még ennél is súlyosabb problémát jelent, hogy az üregek betömésére a diósdi homokbánya meddője, a lebontott Nemzeti Színház építőkövei stb. mellett az Óbudai Gázgyárból származó, mintegy 17 000 tonna gáztisztító salakot is felhasználtak, amelyről csak később derült ki, hogy veszélyes hulladék. A 20. század első felében a barlanglakások sanyarú életéről cikkeztek a különféle lapok, napjainkban pedig az említett mérgező anyag által okozott súlyos betegségekről és az élő környezet pusztulásáról jelenik meg egyre több drámai hangvételű riport. 126
