Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

BALASSA M. IVÁN: Százéves a néprajzi falu

tanyák pásztorkunyhója, a magyar nomád pásztorélet ez utolsó maradványa, vesszőfonásból készítve; a hortobágyi pásztorok gúzsvesszővel összefont nádépítménye: a vasaló; végül a számadó gulyás kerekalakú kunyhója: a kontyos...".

45 „Az épen méltatott csoporttól elkülönítve (t. i. a néprajzi falutól), a bosnyák-herczegovinai csoport közepette még egy objektum van, mely jellegénél fogva ide tartozik. A bosnyák lakóházat értjük, mely tulajdonképpen bosnyák háziipari kiállításul szolgált, e mellett azonban úgy külsejében, mint alaprajzilag a boszniai lakóházak jellegzetes ismertető jeleit viselte magán".

46 A Néprajzi Faluban több olyan épület is volt, melyet mintául szántak a hasonló falusi közintézmények építéséhez, vagy a látogatóközönség kényelmét szolgálták. így a községházát, a népiskolát és a kórházat mintának építették fel, a kiállítás látogatásában megfáradt látogatókat szolgálta a „Debreceni csárda". A Néprajzi Falu számos esemény színhelye is volt, rendeztek benne lakodalmat, búcsújárást stb. Ezek közül a torontáli Nagyjécsáról a kiállítást színesíteni felutazott búcsúsokat mutattuk be. A Néprajzi Falu két képeslapon is szerepelt, ezek egyikét használtuk fel a kiállítás megnyitójára invitáló meghívón. 1896. november 2-án hivatalosan bezárt az Ezredéves Országos Kiállítás, az ideiglenes épületeket, köztük a Néprajzi Falut, lebontották. JANKÓ János: „...most, a kiállítás berekesztése után, hogy a Néprajzi Falu anyaga a vármegyék nemeslelkü adományaiból a nemzet legnépszerűbb közművelődési intézményének, a M. N. Múzeumnak tulajdonába ment át és az ország közkincse lett, most megrögzíti azokat az állapotokat, melyekben édes hazánk, szülőföldünk népei, saját véreink éltek és laktak az első ezredév végén, a másodiknak küszöbén " 47 * A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban megrendezett kiállítást pontosan száz évre az Ezredéves Országos Kiállítás megnyitására, 1996. május 2án, csütörtökön 11 órakor nyitottuk meg. Száz éve a király, I. Ferenc József jelenlétében történt a nevezetes esemény, most Habsburg György tisztelte meg a rendezőket és az egybegyűlt nagyszámú közönséget, hogy ezt a párhuzamot is megemlítve megnyitotta kiállításunkat. Eredetileg a százéves évfordulón, november 2-án zártuk be kiállításunkat, de a látogatóközönség érdeklődése miatt még egy évig meghosszabbítottuk nyitvatartását. A kiállítás a Millecentenáriumi Emlékbizottság anyagi támogatásával jött létre. A forgatókönyvet írta és a kiállítást rendezte Balassa M. Iván, a művészeti terv és kivitelezés Hámori László munkája. A felhasznált reprodukciókat Deim Péter, Dömötör Mihály és Roboz László készítette. A Néprajzi Múzeum kölcsönözte a tárgyanyagot, segítségünkre volt még a Budapest Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma, a Postamúzeum. A rendező itt is megköszöni felsorolt és a nagyszámú nem említett közreműködő munkáját.