Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

FÜGGELÉK

A rendkívül megrongálódott latin nyelvű eredetit a lehetőség szerint kiegészítve lefordította: Kolozsvár, 1933. november 17-én Valentiny Antal sk., egyetemi főkönyvtáros A fordítást átnézte és a kiegészítéseket helyesnek és valószínűnek találta: Kelemen Lajos sk. az Egy. Könyvtár és az Egy. Múzeum levéltárosa Kide (Doboka vármegye) 1750 „Völgyben fekvő hely, hegyek közé zárt területen. A lakosok két, kis szűk nyomásban (calcatura) gazdálkodnak a szántóföldön, váltogatják a tavaszi és az őszi vetést. A föld nincsen megosztva, a tavasziból és az ősziből is elveszik a kukoricaföldet. Rét és legelő nagyon kevés, a lakosságnak sem elegendő, ezért próbálnak Zsuk és Borsa falvakban szerezni, bérelni. A lakosság megélhetése a gazdálkodásból (földművelés és állattenyésztés) szegényes, kivéve néhány iparost, így nem lévén más segítség, piacoznak. Két mérföldre van Kolozsvár, itt árulják eladnivalóikat. Hat-nyolc ökörrel is nehéz itt a szántás, trágyázás évente szükséges, ami nélkül a föld terméketlen. Mindkét vetésnek, az őszinek és tavaszinak is egy köble évente olyan esztendőben, amikor az közepesen termékeny négy kepét ad, ami közepesen számitva hat mérő magot jelent. Jóllehet bizonyos területű szőlőket és gyümölcsös kerteket lehet találni, de ezek nem nagyon termékenyek, kevés hozamúak, gyakran semmit sem hoznak a gazdának. Az a bor, ami kicsi megterem, azt sem lehet többre becsülni, mint akónként kilenc vagy tiz krajcárra. Az erdők elegendők, de hasonlóképpen a birtokosok között vannak szétosztva, kevés makkot teremnek. Faizás céljára az erdőket nem adják ki más községnek, minthogy e jognak a birtokosok örvendenek. Legelőik elegendőek." (Részlet az 1750-es országos összeírásból 28-29. p.) (Latinból fordította Kenéz Győző)