Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

BEVEZETÉS - Vargha László gyűjtésének feldolgozása

bukaresti építésszel és néprajzossal együtt kívánta megjelentetni a „Borsa völgye népi építészete" c. monográfiát. A könyv szinopszisa, tartalomjegyzéke (magyar és francia nyelven) és mintadokumentációja alapján látható, hogy messze túlmutat a húsz évvel korábbi, kolozsvári igényeken és elvárásokon, melyek egy leíró-ismertető, szociologikus metszet elkészítését javasolták. A kiadvány témavázlatából látszik a monografikus igény, a népi építészet kultúrtörténeti felfogása és beágyazottsága és az ezt műszaki pontossággal szolgáló bemutatás. A hat fejezetre osztott könyv címszavai is ezt illusztrálják: I. Földrajzi, történeti, statisztikai és etnikai adatok ismertetése; elvi és módszertani kérdések. II. Település- és gazdaságtörténeti tényezők részletes ismertetése; a négy falu építészetének szöveges leírása (telekbeosztás, épülettípus, alaprajzi elrendezés, épületanyagok és -szerkezetek, formai és esztétikai megoldások). III. Teljes építészeti és fotóanyag. IV. Értékelés: történeti alakulás, típus, változat, újítás, eltérés, etnikai jegyek. V-VI. Jegyzet, irodalom, három nyelvű szójegyzék, hely- és névmutató." VARGHA László levelezéséből tudjuk, hogy a kiadvány terve megfordult az MTA Néprajzi Bizottságán, a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatóságán és az Akadémiai Kiadóban is, eredménytelenül.

5

" Ezután részpublikációkkal próbálkozott VARGHA László. 1964 márciusi feljegyzése szerint a Délkelet-Európái Tudományos Szemle számára három cikkből álló sorozatot tervezett: 1. Gabonások építészettörténeti jelentősége (közép-európai összehasonlító anyaggal), 2. A kidéi román fatemplom középkori vonatkozásai, 3. Kölcsönhatások a magyar és a román népi építészetben (történeti stíluselemek továbbélése, romantikus és eklektikus jellegű szerkezeti és díszítőelemek alkalmazása a XX. század első felében).

5

" A könyv, illetve a tanulmányok szövege nem készült el. Az ismertetett felmérési anyagon és fényképeken kívül bibliográfiai cédulák, a Malonyay-kötetekből kigyűjtött analógiák, továbbá a lakóházak és tüzelőberendezések feltételezett fejlődési sémájáról készített vázlatrajzok maradtak ránk. VARGHA László hagyatékának nagyobb részét, a teljes Magyar Népi Építészeti Gyűjteményt a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak ajándékozta 1983-ban. A múzeumban külön kezelt gyűjtemény része az ismertetett Borsa-völgyi dokumentáció.

60 Vargha László gyűjtésének feldolgozása A Magyar Népi Építészeti Gyűjtemény múzeumi nyilvántartásba vétele során találtuk meg a kidéi, illetve a Borsa-völgyi anyagot. Több körülmény indokolta, hogy a feldolgozás során Kide építkezését állítsuk a középpontba. Ugyanis innen van a legtöbb, legrészletesebb felmérés, az építés módjára és a lakáshasználatra utaló szöveges feljegyzés. Kolozsborsán és Bádokon a gyűjtőnek nyelvi nehézségei is lehettek, az épületek történetére vonatkozó feljegyzések nem annyira részletesek, s néhány felmérés adathiányos. Kidéről több tanulmány is megjelent, melyek a népi építészeti feldolgozást tágabb összefüggésrendszerbe állítják, illetve helytörténeti szempontból is magyarázzák. Ide sorolandó MÉRI Istvánnak a középkori templom körüli temetőt ismertető cikke,

61 és SZABÓ T AttilaGERGELY Béla történeti és recens földrajzi névanyaga.

62 FARAGÓ Ferenc Kide egészségügyi helyzetéről írott tanulmánya olyan konkrét statisztikai adatokat tartalmaz a lakáskörülményekre vonatkozóan, amelyek megkönnyítik annak eldöntését, hogy a felméréseken rögzített sajátosságok mennyiben tekinthetők általánosnak, mennyiben reliktumjelenségnek vagy éppen a születő új divat első jelentkezésének.

63 Kide esetében nagyban segítette a terepet nem ismerő feldolgozók tájékozódását a századfordulón készült kataszteri térkép is, amelyen kidéi származású lakosok segítségével sikerült a felmért építményeket helyileg meghatározni. Ezáltal fény derült a telekelrendezés és terepviszonyok közötti összefüggésekre. A felsorolt okokon túl, tudományos szempontból is indokolt volt Kide kiemelése: a Borsa völgyére jellemző kőépítkezés elterjesztésében ugyanis a kidéi kőművesek kezdeményező és vezető szerepet játszottak. Ezt a 18. századi levéltári források, VARGHA László megfigyelései és az emlékanyag is egyértelműen bizonyították. A teljes gyűjtés tanulmányozása és értékelése azonban arról győzött meg bennünket, hogy a bádoki, csomafáji és kolozsborsai felmérések jó részének közreadásáról sem mondhatunk le még akkor sem -, ha az ott készült manuálék színvonala gyakran nem éri el a Kidén készültekét. E falvak emlékanyaga a sok egyezés mellett jelentős különbségeket mutat Kidéhez képest, s a felméréseken megtalálhatók az építé-