Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

FÜGGELÉK

FÜGGELÉK Régészeti kutatások a Borsa-patak völgyében (1942-1943) Az Erdélyi Tudományos Intézetnek a Borsa völgyében szervezett sokirányú falukutatási programjába a terület régészeti megismerése is beletartozott. A Kolozsvártól északkeletre 20-25 km-nyire fekvő falvak - Kide, Csomafája, Bádok, Borsa - régészeti emlékei, a Csomafája határában fekvő egyetlen római kori villa maradványainak kivételével, teljesen ismeretlenek voltak. A villa területén 1911-ben kőfaragványok kerültek elő, amelyeket BUDAY Árpád ismertetett (Dolgozatok 1911). Az Intézet a régészeti kutatások megszervezésével és irányításával MÉRI Istvánt, az Erdélyi Tudományos Intézet fiatal régész munkatársát bízta meg. A munkát tehát csaknem teljesen „érintetlen" területen kellett megkezdeni. Először is fel kellett kutatni a régészeti lelőhelyeket. MÉRI István, 1942. május 15-22. között, Kide központból kiindulva, 10 terepbejáró útja alkalmával 24 lelőhelyet térképezett fel. Ezekből 15 őskori, nagyrészt neolitikus település helye volt. Azonosította az 1911-ben megtalált római kori villa helyét, és számba vette a falvak középkori és újabb kori emlékeit, elsősorban a templomokat és temetőket. Ezeken kívül ismeretlen korú, mesterségesnek látszó halmokat és egy különleges objektumot, egy kézi malomkőfaragó helyet is felfedezett. Megkezdte a lelőhelyekkel kapcsolatos népi hiedelmek, mondák feljegyzését is. A terepbejárásról példaértékű jelentés készült a megtalált, korszakok szerint elkülönített lelőhelyek térképével, leírásával, fényképekkel, és a leletekről készített vázlatokkal. A térképen a bejárt útvonalakat, valamint a fényképezés helyét és irányát is feltüntette, lehetőséget biztosítva ezzel az utólagos ellenőrzésre, illetve a lelőhelytérkép kiegészítésére. Ez a módszer a magyar régészetben addig ismeretlen volt, és még sokáig ismeretlen is maradt. A terepbejárás eredményei alapján három évre szóló munkaterv készült a lelőhelyek hitelesítő próbaásatására, illetve feltárására. Az ásatásokat, a kidéi Árpád-kori templom körüli temető területén, MÉRI István még 1942 őszén megkezdte FERENCZI István kolozsvári egyetemi hallgatónak és BOTTYÁN Árpádnak, a Magyar Nemzeti Múzeum fiatal munkatársának, valamint MALÁN Mihály antropológus professzornak és gyakornokának hosszabb-rövidebb ideig tartó közreműködésével. A szeptember 5-től november 29-ig tartó ásatás során 116 sírt tárt fel, és előkerült a templomhoz tartozó késő középkori harangtorony alapozása. A sírokban talált Árpád-kori pénzek igazolták, hogy a templom a 12. század közepén már állott. MÉRI István a templom körüli temetők feltárásának ekkor kialakult, máig érvényes módszerét a kidéi ásatás tapasztalatai alapján összegezte (MÉRI István: Középkori temetőink feltárásmódjáról. Erdélyi Tudományos Füzetek 175. Kolozsvár, 1944). Az ásatás eredményeinek feldolgozására azonban sajnos már nem kerülhetett sor. A temetőásatás dokumentumainak közzététele MÉRI István hagyatékából 1986-ban történt meg. (KOVALOVSZKI Júlia: A kidéi középkori temető. MÉRI István ásatása. In: A magyar falu régésze, MÉRI István. 1911-1976. Szerk.: KOCSIS Gyula, Cegléd, 1986. 7-25.) PÁRDUCZ Mihály (Szeged) Csomafája és Kide határában négy őskori lelőhelyen végzett próbaásatást, amelyről sajnos csak az itt közölt rövid jelentés maradt meg. Ugyanebben az évben SZÉKELY Zoltán (Sepsiszentgyörgy) MÉRI Istvánnal együtt feltárta a római villa maradványainak nagy részét. Az ásatás eredményeit 1969-ben ismertette (Zoltán SZÉKELY: Villa rustica romána de la Ciumfäia. Studii si comunieäri. 11. Sibiu, Muzeul Bruckenthals, 1969. 155-184.) Az 1943. évi ásatásokon - így a LÁSZLÓ Gyula és MÉRI István vezetésével a kolozsvári Fő téren folytatott ásatáson is - részt vett Ibrahim KAFASOGLU, ankarai török régész. A történelmi események félbeszakították a szépen induló kutatásokat. A megmaradt dokumentumok gondosan előkészített, tervszerű munkákról tanúskodnak, amelyeket példás együttműködéssel végeztek a különböző korszakokkal foglalkozó kutatók, főleg fiatal szakemberek. Azon túl, hogy új adatok váltak ismertekké, a munkák eredményét tanúsító pontos és hiteles dokumentumok (napló, rajzok, fotók) a kor követelményeit messze megelőzve, ma is példaképül szolgálhatnak. Külön figyelemre méltó, hogy az ásatásokkal szinte egy időben megkezdődtek a feldolgozások munkálatai is. A középkori templom körüli temetők egymásra rétegződött sírjainak feltárása az egyik legnehezebb régészeti feladat. A kidéi ásatáson kialakult módszert általánosítva, az ásatás után alig két évvel, MÉRI István ma is érvényes tankönyvet adott a középkor kutatóinak kezébe. Kovalovszki Júlia