Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

BEVEZETÉS - Vargha László gyűjtései és kiadási tervei

daival), valamint a Magyar Történettudományi Intézettel együtt alkotott egy társadalomtudományi intézményt. A Teleki Intézet azonban nem volt egységes intézmény, hanem a „tagintézetek sajátos konglomerátuma", melyeket a közös feladat fűzött elsősorban össze: „a magyarság, s a vele együtt élő és szomszédos népek életének-történetének, állami és társadalmi berendezésének, gazdasági és művelődési állapotának módszeres tanulmányozása és ismertetése".

44 A szervezeti változás - ismereteink szerint lényegében nem érintette a néprajzi munkálatokat. Sőt serkentőleg hatott a néprajzi gyűjtésekre és kiadványokra, továbbá a Borsa völgyére vonatkozóan jelentős - ma már pótolhatatlan - hely- és művészettörténeti, régészeti és nyelvészeti munkák jelentek meg.

45 MIKECS László 1944-ben azt a kérdést tette fel a néprajzi kutatásokkal kapcsolatban: „...sikerülni fog-e a kitűzött célt elérni, azaz eggyé olvaszthatók-e azok a részletmunkálatok, melyeket egy területről s lakosságáról a különböző szakkutatók végeznek, egy egységes képbe? Röviden szólva: feltárul-e a való élet a maga természetes folyásában a kutatók munkája nyomán, nem egy olyan szerkezethez fog-e hasonlítani az összegyűjtött adathalmaz, melynek minden részlete megvan, csak éppen a mozgató erő hiányzik belőle, mely működésbe hozná. "

46 A kritikai kérdésekre a válaszadás több mint ötven év távlatából sem könnyű. Hiszen a kutatási lehetőségek már 1945-ben megszűntek, a leadott tudományos anyagok nagy része megsemmisült,

47 a feldolgozások félbemaradtak. A recens érvényű gyűjtések két emberöltőnyi távolba kerültek, s a változásvizsgálatokra, utódokumentálásra, gyűjtéskiegészítésre általában nem kerülhetett sor.

48 Azonban az „egységes kép"-hez, a kistáj művelődéstörténetéhez és népismeretéhez egymást kiegészítő, összefüggő adatsorokat tudunk rekonstruálni a meglévő anyagok alapján. Tesszük ezt abban a reményben, hogy sor kerülhet az említett változásvizsgálatokra is. Vargha László gyűjtései és kiadási tervei 1940-ben a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának volt munkatársa VARGHA László, amikor VISKI Károlytól tudomást szerzett az erdélyi néprajzi kutatási tervekről, s arról, hogy VISKI Károlyt egyetemi tanárnak nevezik ki a kolozsvári tanszékre.

41

' A Borsa-völgyi kutatásokban történő részvételre VARGHA László a felkérést már K. KOVÁCS Lászlótól kapta.

5

" A „népi építészet teljességre törekvő feltárása" 1941 szeptemberében kezdődött, amikor Kidén 14 napot gyűjtött. A munka 1942-ben Kidén folytatódott (2 hét), majd augusztusban Csomafája és Bádok következett (12 nap). 1943 augusztusában Kolozsborsán 17 napot töltött. Végül: „Vegyes, mind a négy helyen: 1943. VIII. hó 21-26. "-feljegyzés olvasható jegyzetében. VARGHA László tehát összesen 67 napot töltött gyűjtőúton a Borsa völgyében." Munkája során hét, fekvő téglalap alakú vázlatkönyvébe rajzolta manuáléit (282 oldal), ami közel 130 építményt vagy különálló részletrajzot jelent, „l-l nap átlag 10-11 rajzot tudtam elkészíteni" - írta egyik jegyzetére. Az építmények tematikája a kapuktól a sírjelekig terjedt a lakóházak (27) és a templomok (5) hangsúlyával.

52 A terepmunka során közel ezer fekete-fehér, 6x6 méretű fotónegatív készült. A természetes fénynél készült felvételek nagy része jó állapotban maradt meg. Jól kivehető a fényképek tematikájából, a „beállításismétlések"-bő\ a felmérési rajzok kiegészítésének igénye." Az építményekre, berendezésekre, változtatásokra vonatkozó megjegyzéseit általában a manuálélapokon tette meg, de találtunk külön lapokon tematikus jegyzeteket és irodalmi utalásokat is. VARGHA László gyűjtése 1943 augusztusában abbamaradt, bár volt felkérése az Erdélyi Tudományos Intézet monográfia sorozatába, „A borsavölgyi népi építkezés" c. kézirat elkészítésére. Minthogy feldolgozás közben lévő anyagát nem adta le az adattárba, az szerencsésen megmenekült a gyűjtések többségének sorsától, nem pusztult el 1944-ben az irattár költöztetésekor.

54 A Borsa-völgyi anyag feldolgozásáról és publikálásáról VARGHA László sohasem mondott le. Tanítványai, elsősorban OTT Éva és GILYÉN Nándor - a Néprajzi Múzeum anyagi segítségével - a manuálék egy részét felszerkesztették 1959-1961 között. A fotónegatívok teljesen pontos meghatározását, tasakolását és rendezését maga végezte el.

55 VARGHA László 1961-ben, mint az Építés- és Közlekedéstudományi Egyetem docense romániai tanulmányúton vett részt. Ekkor ismerkedett meg Grigore IONESCU professzorral, aki megküldte neki az 1945 utáni romániai építészettörténet bibliográfiáját.

56 1962-ben az anyag feldolgozásának terve új irányt vett. VARGHA László Paul Henri STAHL