Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTKEZÉS - Gazdasági épületek és az udvar kisebb építményei

A gabonások elhelyezésének is számos változatát mutatják a portaalaprajzok. A gabonás gyakran állt a lakóház mögött, de kerülhetett a telek túlsó oldalára, sőt az utcavonalra is. Másik fontos tárolóépítmény a kas, kastél elnevezésű kukoricagóré. Altalános formája a lábakon álló, ovális alaprajzú, felfelé néha kiszélesedő, fonott falú kukoricakas volt, melyet szalmával, kukoricaszárral fedtek.

108 Kidén előfordult lécezett kukoricagóré is, melynek két rövidebb oldalát kőből rakták. A gyűjtést megelőző évtizedekben a lécfalú kukoricagórékat már gyakran a csűr falába építették bele. A kutak gémes vagy horgas kutak voltak, négyzet alakú boronafalú, zsilipéit falú, vagy faragott kő kávával. Akadtak azonban kerek, fonott kútkávák is. A kút mellett kőből faragott vagy deszkavályú feküdt. A kutakat általában a telek alacsonyabban fekvő részén ásták, leggyakrabban az utcai kerítés közelében. Kidén hat kutat használtak közkútként ivásra, ezek is hasonlóképpen a telek alacsonyabb részén épültek, gyakran közel az istállóhoz, trágyadombhoz. FARAGÓ Ferenc méltán emelte ki, hogy egészségügyi szempontok nemigen merültek fel a kutak elhelyezésénél. Az udvarnak rövidebb múltra visszatekintő építményei a külső kemencék és nyári konyhák. Ezek a hagyományos tüzelő- és füstelvezetési rendszer korszerűsítésével jelentek meg, amikor a kemence kikerült a pitvarból. A nyári konyhát vagy a lakóház végéhez toldották hozzá, vagy különálló kis ház volt a pitvaréhoz hasonló füstfogóval, esetleg már kéménnyel. A kemence teste olykor a szabadba nyúlt ki, csak szája esett a nyári konyhába. Akadtak nyári konyhák, melyek bejárata a hosszoldalon nyílt, de olyanok is, amelyeknek rövid oldali bejárata előtt 2 faoszlopra támaszkodó kis tornác húzódott. Utóbbiak igen hasonlóak voltak a gabonások egyik típusához, és néhány egyhelyiséges lakóházhoz. VARGHA László feltételezte, hogy ez az alaprajz őrizte meg az ősi, egyhelyiséges, ereszes lakóház emlékét, amely BATKY Zsigmond következtetése szerint, az erdélyi magyar ház fejlődésének kiindulópontjául szolgált.

109 Kézenfekvőbbnek látszik azonban az, hogy a használaton kívül kerülő gabonásokat alakították át nyári konyhának - s így terjedt el a nyári konyhák egy részének a gabonásokéhoz hasonló formája. A nyári konyhák - FARAGÓ Ferenc megállapítása szerint is - új jövevényei voltak a kidéi udvaroknak, 1943-ban mindössze 28 ház mellett talált ilyent.

110 Sok helyen a pitvarbeli kemence eltávolítása után sem épült nyári konyha, csak külső kemence hevenyészett féltető alatt. Az árnyékszék az udvar hátsó, félreeső helyén, vagy a csűr, istálló mellett megbúvó, deszkákból összetákolt, igénytelen építmény volt. FARAGÓ Ferenc fotókat is közölt róla annak illusztrálására, hogy a higiéniás követelményeknek mennyire nem felelt meg. Ez azonban nemcsak a kidéi, hanem a korabeli magyar falusi viszonyokat általában jellemezte. Az udvar egyéb kisebb építményeiről - méhesekről, pelyvásokról stb. - olyan kevés adatunk, esetenként csak egy-egy fényképünk van, hogy általánosabb érvényű megállapítást sem típusukra, sem gyakoriságukra és elhelyezkedésükre vonatkozóan nem tehetünk.