Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTKEZÉS - A lakóház berendezése

rokról azonban nagyon kevés fogalmunk van, mivel a belső felvételek száma elenyésző. Néhány figyelemre méltó bútordarabról készült csak külön felvétel az udvaron. VARGHA László feljegyzéseiben említi, hogy a bútorok zöme egyszerű, díszítetlen. A Kidén használatos bútorok: a sarokpad, padláda, fakanapé, fiasláda, láda, szuszék, szekrény, pucikpad, asztal, ágy, szék, karszék, bölcső, vízpad, falitéka, öveges téka, fogas, tálas voltak. A szoba bútorzata időnként esztovátával egészült ki. A ládáról VARGHA László megjegyzi, hogy az többnyire barnára festett, alig tagozott fenyőfa bútor. Akadtak azonban virágozott példányok is.

85 A Borsa-völgyi falvakban általános padládákat a MALONYAY Kalotaszeg kötetében közölt ketesdi padládához hasonlítja VARGHA László.

86 A szekrény helyi elnevezése kasztén volt, a sublótot fiókos kasztennek nevezték. Az asztalok barnára festett, egyszerű darabok voltak, melyek lábait alul széles deszka fogta össze. Ezen tartották a vizeskorsót. A Kalotaszegen elterjedt kamarás asztaloknak nem akadtak nyomára a gyűjtés során. Ugyanígy díszes ágyvéget sem találtak, az ágyak is mind barnára festett, egyszerű bútorok voltak. Vizespadként alacsony, bevert lábú szék szolgált, vagy deszkából készült, több polccal ellátott asztalosbútor. Az ácsolt ládákat, szuszékokat a bükkfaövezetben élő románoktól szerezték be vásárokon. Ezeket gyakran karcolt, geometrikus motívumok díszítették. Kidén több asztalos is működött az 1940-es években: Szarka Sándor, Kolumban Gyula, Inovány József. Az azonban nem derül ki, hogy ők épület- vagy bútorasztalossággal, esetleg mindkettővel foglalkoztak-e. A lakóházaknál a legrégiesebb berendezést Kolozsborsán rögzítette VARGHA László egy kettős udvaron álló, szoba-pitvar beosztású háznál. Itt a szobának a pitvarral határos hátsó sarkát még a korábbi kandallós tüzelő tűzhelye foglalta el, a ráépült rakott kemencével. Ehhez csatlakozott a hátsó fal mentén a két földbe vert cöveken, valamint a tűzhely peremén nyugvó pucikpad. Amint az számos kolozsborsai, bádoki, kidéi régi háznál megfigyelhető, a hátsó falon is volt egy ablak, amely a szobai kandallós tüzelő környékét világította meg. A tűzhelyes sarokkal átellenben, a szoba ablakos sarkában helyezkedett el az asztal, amelyet a fal mentén párosával földbe vert cövekekre rögzített, sarkosan elhelyezett két pad fogott közre. Az 1940-es években már ritka volt a sarkos szobaelrendezés. A közölt ilyen szobáknál az egyetlen utcai ablak az udvari homlokzathoz közel, aszimmetrikusan helyezkedett el. A bejárattal szemközt, a hátsó fal mentén volt a díszesen vetett első ágy helye, amely előtt bevert lábú lóca állt. A hátsó ágy az ajtó mögött bújt meg, az udvari fal mentén. Az ismertetett, archaikus berendezésű borsai házban a szobában tárolóbútornak nem jutott hely. Kispál Jánosék ugyancsak sarkos elrendezésű első szobájában a láda az udvari fal mentén állt, a pad mögött, itt azonban hiányzott a hátsó ágy. A házak zöménél magánosan álló pad, padláda vagy fakanapé állt az utcai (vagy hátsó udvari) fal mentén középen, előtte az asztallal. Ezeknél a házaknál az utcai homlokzaton szimmetrikusan elhelyezkedő egy, de leggyakrabban két ablak világította meg a ház reprezentációs célú részét. Az udvari falnál a sarokpad helyét kasztén, fiókos kasztén foglalta el, mögötte még ládának is juthatott hely. Az ágyak megmaradtak hagyományos helyükön, előttük a lócát székek váltották fel. Az egykori kandallók nagyméretű tűzhelyének eltűnésével a pucikpad helyére is ládát, szekrényt állítottak. Néhány házba elvétve polgári bútordarabok is bekerültek. Csákány Józsefné házában pl. bőr dívány állt az utcai ablakok között, a szoba fő helyén, a fakanapénak pedig csak az udvari falnál jutott hely. Ritkán varrógép, fiókos mosdó is előfordult a szobákban. Helyszűke miatt a kasztent vagy szekrényt gyakran sarokra állították. Mindössze egy olyan ház akadt a felmértek közt (Kide, Felső u. 93. sz.), amelyben az egyik szoba a városi divatnak megfelelően már hálószoba-garnitúrával volt berendezve. Az ágyak párosával álltak a hátsó falnál egymás mellett, az ágyvégek előtt asztallal, annak két oldalán egyegy székkel. A szobában tüzelőberendezés nem volt, lakóhelyiségként a másik szobát és a konyhát használták. A kisebb méretű hátsó szobákban az előzőkben vázolt berendezési elvet már nem lehetett megvalósítani. Gyakori, hogy az asztal elválik a kanapétól, és közvetlenül a fal mellé kerül. Az ágy helye is változó, aszerint, hol sikerült éppen helyet szorítani neki. A fennmaradó falfelületek mentén kisebb-nagyobb ládák, kasztenek sorakoztak. Ezeket a gyakran kamrából átalakított szobákat már többnyire rakott vagy csikósparhelttel fűtötték és télen főztek is bennük. A pitvarokban nagyobb berendezési tárgyak alig voltak, néhol jeleznek csak a rajzok egy-egy ládát, szuszékot, stelázsit, elvétve asztalt. A ke-