Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTKEZÉS - Tüzelőberendezés, füstelvezetés

ugyancsak csonka gúla alakú, álboltozatosan kiképzett kő szikrafogó borult, ahonnan a füst egy lyukon keresztül távozott. A cserény a mestergerendán és a falakon, vagy fiókgerendákon, cserénygerendákon nyugodott. A szobai tüzelő füstje is minden esetben a pitvarbeli cserénybe szállt fel, a füstnyílást olykor füstterelő kő vagy sárhurka keretezte. Még mindenki emlékezett rá, hogy a pitvar korábban lepadlásolatlan volt, s néhány ház pitvara még őrizte a mennyezet nélküli állapotot. A pitvar egy részét azonban a legtöbb helyen már lepadlásolták - néhol egyértelmű, hogy ez utólagosan történt -, és a füst a padlásfeljárónak meghagyott kisebb nyíláson szállt fel a padlástérbe. Ezek a mennyezet nélküli, cserényes pitvarú házak lehettek már a múlt század elején is általánosak, mint ezt egy 1801-ben épült ház példája mutatja. A füstelvezetésnek még kezdetlegesebb módját is fel lehetett azonban lelni a Borsa völgyében: egy bádoki nemesi udvarházban a lepadolatlan pitvarban még cserény sem volt. Egy másik háznál pedig feljegyezte VARGHA László, hogy csupán néhány szál deszkát helyeztek el szikrafogónak a kemence szája felett. Sokkal kevésbé maradt meg a szobák egykori kandallós tüzelője. Ennek hagyományos formáját már csak elbeszélések alapján lehetett rekonstruálni, eredeti formájában ugyanis sehol sem maradt fenn. A kandallós tüzelők a pitvarral határos falnál épültek, nagyméretű, négyzetes, vagy téglalap alakú padkára, a tüszelyre. A padka lehetett tömör, falazott, vagy kőlap, amelyet szépen faragott kő tűzhelylábak, illetve hátul a közfal peremszerű kiugrása támasztottak alá. E padkák sok helyen megmaradtak akkor is, amikor a tűzhely fölé épített hasáb alakú füstfogó sátrat, a szabadszájú kemencét már elbontották. Több háznál azonban már csak a kamrában megőrzött, vagy padok alátámasztására másodlagosan felhasznált tűzhelylábak emlékeztettek a kandalló egykori meglétére. A szabadszájú kemence elnevezés onnan származott, hogy a füstfogó alatt szabadon égett, látható volt a tűz, szemben a rakott sparheltekkel, a vakkemencékkel, amelyekben a zárt térben égő tűz nem látható. Ugyanerre a füstfogó, hőtároló alkalmatosságra használták alakja miatt a sátor, anyaga miatt a cserepes elnevezést is. Tapasztott sövény füstfogókra sehol sem emlékeztek, a szabadszájú kemence csempéből vagy vékony kőlapokból készült. Régi csempéket azonban VARGHA László már sehol nem talált. A füstfogó sátor négy lábon állt, vagy elől két láb, hátul pedig a fal pereme támasztotta alá. Általában három sor kályhából (csempéből) rakták, s ferde kürtő vezette belőle a füstöt a pitvarba. PESTY Frigyes hely névgyűjtési anyagában igen érdekes utalást találunk arra, hogy kemencék, futtok építésére a kályhacsempékhez hasonló, peremes római téglákat, cserepeket is felhasználtak a múlt század közepén: „...Csipkés ez magában foglalja az úgy nevezett feljárót, többnyire kaszállak, itten vagyon az úgynevezett Csipkés kuttya, egy már most kaszállónak használó régi Tóval, a honnan gyanítás szerént vészi eredetét az a Rómaiak által készülhetett kemény cserepekből ki állíttatott föld alatti kanális, mely lassan a völgybe láttszik le nyúlni. Ezen kanálisra az előtt 6 vagy 7 évekkel az sok vízmosás által akadtak, ezen téglák három és fél sug hosszúságúak, az felsők és alsók párkánnyal ellátottak de jelenleg ezen kanálisokba víz nincs, a kanálisból kiszedetett kájhák kementzéknek és fűtőknek használtatik. "

71 Az idézett szakasz egyben azt is bizonyítja, hogy a 19. század közepén a kandalló mellett, annak tűzhelyére építve, használatban volt egy kisméretű, zártabb tüzelő, a füttő, ami két egymással párhuzamos, alacsony falra helyezett vaslap volt. Ezekkel a füttőkkel Kalotaszeg, a Kisküküllő-vidék, Székelyföld kandallós tüzelőinél is találkozunk, ott azonban többnyire a kandalló oldala mellé épülve magának a kandallónak a formáját, használatát nem befolyásolták.

78 A Mezőségen és a Borsa völgyében viszont általánossá vált, hogy e füttőket a kandalló szája elé építették, majd a két tüzelőberendezés teljesen egybeépült, s ezzel a kandalló majdnem teljesen zárttá vált.

79 Minthogy a tűz már három oldalról lezárt térben égett, nem volt szükség a korábbi nagy füstfogókra, ezek keskenyebbé váltak, téglalap alapú hasáb formát öltöttek. Ezek a főzőkemencének, plattenes kemencének nevezett átmeneti tüzelőberendezések a 40-es években még sok helyen fellelhetők voltak, s az adatközlők elbeszélése szerint a század elején a legtöbb szobában ezeket használták. A kandalló és a füttő ily módon való egybeépítése a zárt, vasplatnis tűzhelyek kialakulásának természetes útját mutatja. A főzőkemencékben még látszik a tűz, a füttő ugyanis elöl nyitott. Gyakran az udvari oldal felől is hagytak egy nyílást a füttő falán, amelyen át a fát betolták, s a fahasáb megtámasztására itt is szokás volt ponkköveket állítani a tűzhelyre. A főzőkemence füstfogó sátra gyakran csempézett volt, ezt kályhának nevezték. Hamarosan sütőt (1er) is építet-