Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)
TÖRTÉNELEM - TÁRSADALOM - GAZDASÁG - Történet
ben lévő jobbágyok mellett elsősorban ilyen pásztorelemeket sejthetünk, mint pl. az 1750-ben Kidén összeírt Pakulár Péter. A telepítő földesuraknak nem kis fáradságába került letelepült, fölműves életmódra szoktatni új jobbágyaikat. 2 ' Minthogy Erdélyben a fejedelmi udvar által szervezett telepítési akció nem folyt, az újranépesítést földesurak végezték, illetve spontán módon ment végbe. A telepítő földesuraknak mellékes volt, hogy üres telkeikre milyen adófizetők ülnek, etnikai-vallási szempontok nem játszottak szerepet. Szokássá vált, hogy kiterjedt birtokkal rendelkező földesurak üres jobbágytelkeikre más, kevésbé elpusztult birokaikról költöztettek át jobbágyokat. 2 " Azt, hogy az egyes falvakban milyen mértékű volt a románság betelepülése, nemcsak a falvak pusztulásának mértéke határozta meg, hanem a helyi társadalmi- és birtokviszonyok is. A románság betelepülése leghamarabb és legintenzívebben a nagybirtokokon indult meg, a vizsgált Borsa-völgyi falvak közül a főútvonal mellett fekvő Borsán, ahol több megyében, számos faluban birtokos családok nagyobb birtoktestekkel rendelkeztek. 1721-ben egy perben felsorolt 25 tanú közül 11 magyar nevű, 8 román nevű volt, 5 személyt magyar vezeték- és román keresztnévvel, egyet pedig román vezeték- és magyar keresztnévvel jegyeztek fel. Ugyanitt 1845-ben a Rhédey grófi birtokon felsorolt 19 szolgáló mindegyike román volt. 27 A 17. század folyamán Belső-Szolnok és Doboka megye 96, korábban zömmel magyar lakosságú helységének 80%-ában a románság került túlsúlyba. 28 A Borsa-völgyi falvakról fennmaradt 1750. évi országos összeírás, az 1808-as lustrajegyzék, valamint az 1820-ból származó Cziráky-féle összeírás nyújt tájékoztatást az egyes falvak népességének összetételéről, etnikai megoszlásáról. E források alapján egyenes összefüggés állapítható meg a birtokviszonyok és a nemzetiségi megoszlás között. Az 1750-es összeírás a jobbágyok, zsellérek, vándorlók, valamint özvegyeik mellett feltüntette az egytelkes nemeseket is, akik Erdélyben ugyancsak adófizetésre voltak kötelezve. 29 Legtöbb egytelkest, szám szerint 26 családfőt és 4 nemesi özvegyet Kidén írták össze, akik 26 házban laktak. Mellettük 9 jobbágy, 19 zsellér, 1 zsellér özvegye, 3 föld nélküli zsellér, két vándorló és egy vándorló özvegye éltek a faluban, összesen 52 házban. Az egytelkes nemesek mindegyike és a zsellérek többsége magyar volt, a jobbágyok viszont románok és elrománosodott magyarok. Az összeíró a névhasználatnál is megkülönböztette a magyar családnevű, de már románnak számító összeírtakat. Míg a magyarok keresztnevét latinos formában és a vezetéknév előtt tüntette fel, addig a románoknál a családnevet követi a keresztnév (pl.: Stephanus Székely, Martinus Szálai, Sámuel Nagylaki, Joannes Kelemen stb., illetve Arszinka Györgye, Sztán Vonul, Szabó Györgye, Kardos Péter, Kardos Vazul, Kardos Nyiszter, Orosz Vaszilia stb.). Az 1806-os lustrajegyzékből kiderül, hogy Kidéről 4 személy szolgált Doboka vármegye lovas nemes seregében, 49 katona pedig (közülük 7 román) a gyalogos seregben. 3 " Minthogy lovas szolgálatot a több jobbágytelekkel rendelkező nemesek teljesítettek, eszerint Csákány Sámuel és István, Szabó Ferenc és Orbold János ekkor még birtokos nemesek lehettek." 1820-ban azonban, amikor a Cziráky-féle összeírás készült, Kidén mindössze két birtokos nemes volt, a Bánffy család két tagja, akik sem kúriával, sem majorsággal nem rendelkeztek a faluban. Bánffy Ferencné birtokán 8 colonust, egy taxalistát, Bánffy József birtokán 7 colonust és egy puszta telket írtak össze. 32 Nem tudjuk, mikor, mi módon jutottak a Bánffyak kidéi birtokaikhoz. A román (és valószínűleg elrománosodott ruszin és magyar származású) jobbágyokat gr. Bánffy Dénes és elődei Oláhláposról telepítették Kidére. 33 1820-ban egyetlen zsellért sem írtak össze Kidén. Az 1750-ben még szép számban szereplő magyar zsellércsaládok némelyikével később a nemesek soraiban találkozunk. Az 1750-ben összeírt jobbágycsaládok közül csak a Lapusán és Kardos család neve szerepel az 1820-as összeírásban is, a családok többsége új, ami a megtelepedők állandó fluktuációjára, továbbvándorlására enged következtetni. A 16 összeírt jobbágy közt két magyar nevű van. A források alapján Kide a 18. század közepén már jellegzetesen egyházas (egyházhelyes, egytelkes) nemesek által lakott kisnemesi falu volt, 1820-ban pedig a Bánffyak birtokát leszámítva nem élt birtokos nemes a faluban. Kide az említett sajátosságok miatt mindvégig megőrizte magyar többségét, birtokos nemesek híján ugyanis itt nem került sor a pusztán maradt jobbágy- és zsellérülések román jobbágyokkal való betelepítésére. Ezzel szemben Bádokon és Csomafáján a kevés egytelkes mellett (1750-ben 4, illetve 6 család), 34 jelentős számú kisbirtokos nemes is élt a
