Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
ZENTAI TÜNDE: A takaréktűzhely a parasztházban
épült göllei mesterházában például 1859-ben számba vesznek egy „sparherdes kéményes konyhát". 21 De takaréktüzhelyet inventálnak a kenései (Veszprém m.) vendégfogadóban is 1862-ben. :: 1870-ben már ott találjuk a baranyai és tolnai parasztok vagyonleltáraiban (Berkesd, Mágocs, Keszőhidegkút). Aberkesdi német Hahn József egykori féltelkes jobbágy háztartásában lévő „takarék tűzhely"-et 5 Ft 15 krajcárra becsülik, külön szerepel az árverésen egy „takarék sütő" is 30 krajcárért. 2 '' A (kesző) hidegkúti Heinczenréder Mihályné hagyatéki leltárában „bádogból Sparhendre való fazekat és Sparhcndre való érez lábas"-t írtak össze. 24 A mernyei uradalomhoz tartozó taszári gazdaság 1877-es konszkripciója során öt, a hetényi kerületben egy, Nagydobszán egy, Göllén négy takaréktüzhelyet, 6. kép. Plattenes főző- melegítő kemence a szobában. Magyarköblös (Mezség), KÓS Károly rajza, 1989. 106. Dörgicsén egy fali és egy lábas takaréktüzhelyet vesznek lajstromba. 2 ' Az egykorú levéltári példákat még sorolhatnánk, ekkorra azonban olyan időszakhoz érkeztünk, amelyből már tárgyi cmlékanyaggal, illetve róla szóló néprajzi adatokkal is rendelkezünk. A ház- és lakáskultúrára vonatkozó megfigyelések és tanulmányok a takaréktűzhely paraszti elterjedéséről a 19. század derekától kezdve számolnak be. A megjelenés és a széleskörű befogadás azonban tájanként különböző időben történik, sok helyen fél évszázadot vesz igénybe. A hazai németek körében igen korán népszerűvé válik. Hihetőnek tűnik Toni MILLER megállapítása, miszerint a takaréktüzhelyet a bánáti,a bácskai, a dél-dunántúli, a Veszprém és a Pest megyei német telepesek 1850 körül kezdik alkalmazni, mindenekelőtt a városok és forgalmas utak mentén fekvő falvakban, városi minták hatására. 2 " Tekintélyes múltra tekint vissza a takaréktűzhely a Felföld településein is. BALASSA M. Iván a felföldi parasztházak történeti-néprajzi monográfiájában részletes elemzést közöl a tüzelőszerkezetek változásáról. Az általa szerkesztett térképekből kitűnik, hogy szobai és konyhai rakott tűzhelyek az 1875 előtt épített házakban is nagy számban előfordulnak." A terület nyugati részén, főleg Nógrád megyében a lakáskultúra a 19. század második felében nagy mértékben átalakul. A szobákból kikerül a belülfűtős kemence, és sok helyen a mellette lévő takaréktűzhely marad benn egyedül (másutt az idejétmúlt kemence helyére kívülfűtős kályha kerül). Hasonlóképpen rekontsruálja a folyamatot I. SÁNDOR Ildikó is a Börzsöny nyugati falvaiban. Helyszíni gyűjtései alapján elmondja, hogy a 19. század második felében, zömében 1870-től a módosabb gazdák már használják a falsparhelt-et, más néven falasmasinát, masinát, rakottporhetet először a szobában, majd a konyhában. 2 " Ugyanebben az időben a Felföld keleti részén is tanúi lehetünk a rakott tűzhely megjelenésének és szinte ugyanolyan ütemű elterjedésének. A Mátra, a Bükk és a Borsodi-hegység környékén viszont lemaradás érzékelhető. 2 " 1875 és 1910 között a régió két oldaláról, Nógrád és Zemplén felől kiindulva az új tüzelőszerkezet a nagytáj szinte minden településére eljut. így aztán a kortárs megfigyelő 1910-ben konstatálhatja, hogy „különben széltibe-hosszába a szabad-tűzhely mellé (sok helyen az első szobában a kabola mellé) állított sport használják." 5 " Mivel a kemencében való főzés Észak-Magyarországon a 19. század végével megszűnt - írja BAKÓ Ferenc - , télen minden sütés-főzést a szobai kemence oldalához tapasztott masinán végeztek.' 1 7. kép. Szobai kandalló fűtőivel, Nagykend (Kis-Küküllő vidéke), KÓS Károly rajza, 1989. 151.
