Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

GILYÉN NÁNDOR: A parasztház alaprajzi fejlődése és a lakáskultúra

ilyen helyeken ekkorra már mindenütt kialakult konyhában folyt. Sőt a konyha is inkább előszobává, lakó-előtérré vált, mivel szerepét általában a később tárgyalt nyári konyha vette át. Joggal szokták a tisztaszobát a lakáskultúra fejlődése szempontjából negatívan értékelni. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a tisztaszobában olyan esztétikai igény is kifejeződik, amelyet az állandóan használt, zsúfolt, gyakran még földes padlójú szobában nem lehetett volna kielégíteni. BARABÁS Jenő arra is felhívja a figyelmet, hogy az irodalom gyakran esak a tisztaszoba legszélsőségesebb formáját tárgyalja, a valóságban azonban ez viszonylag ritka jelenség. Sokkal gyakoribb, hogy a család ezt a szobát is rendszeresen használta alvóhelynek, ünnepekkor pedig napközben is.

17 2. kép. Székely ház (KÓS Károly-SZENTIMREI Judit-NAGY Jenő 1972. 57.) A kétsoros alaprajz A háromhel'yiséges lakás alaprajzi fejlesztésére az egysoros alaprajzi elrendezés kevéssé alkalmas, így természetes, hogy már régóta, de a múlt század második felétől, a javuló gazdasági helyzettel együtt erőteljesen jelentkeznek más irányú törekvések is. Ezek egyik, talán legfontosabb megnyilvánulása a kétsoros alaprajz igénye. Ahogy a parasztház egysoros elrendezésében - mint láttuk - a középkori polgári és nemesi házak alaprajzi rendszere él tovább, a kétsorosság gyökereit hasonlóképpen megtalálhatjuk. A Magyar Néprajzi Atlasz már idézett lapja szerint 1900 körül a magyar nyelvterületen a háromosztatú, egysoros alaprajz volt az általános, kivéve a Székelyföldet, ahol különböző, de a kétsorosság irányába mutató helyiségelrendezéseket találtak a kutatók." Ennek oka az, hogy - mint azt először talán HOFER Tamás megállapította - a székely ház fejlődésére jellemzőbb a belső osztódással, mint a toldással történő fejlődés. A jelenség eredetét még nem sikerült egyértelműen tisztázni, de itt is nemesi, uradalmi és városi hatások valószínűsíthetők. Mindenesetre a székely ház jellegzetes alaprajzi rendszere igen nagy múltú.

19 Már az egyszer formákban is elkülönülő az eresz és mögötte a kicsi ház vagy a kamra (amely újabban sokszor konyhává alakul át). A múlt század első felében már általánosnak mondható továbbá a nagyházbö\ leválasztott kamra, oldalkamra, amely igen sokszor hálófülke (ilyenkor mindig a szobából nyílik), de gyakran raktározásra szánt kamra (ez esetben bejárata legtöbbször az eredeti kamra vagy a kicsi ház felől van).

20 A lakáskultúra oldaláról nézve az oldalkamrának, mint hálófülkének kialakulását kell értékelnünk itt, amely a lakóhelyiségek differenciálódásának jelentős lépése (2. kép). Az oldalszobás, tehát lényegében kétsoros alaprajzi elrendezés szórványosan szinte mindenütt előfordul, legtöbbször azonban csak a kisnemesi házakban. Ezek legfejlettebb és legismertebb példái Szabolcsban, Szatmárban találhatók (3. kép). Nem tudjuk, hogy kapcsolatban vannak-e ezek a kisnemesi kúriák az erdélyi, székelyföldi házfejlődéssel. Az alföldi hatás a szabadkéményben és a kémény alatti, központi helyet elfoglaló, sötét fíistházbó\ fűtött szobai kemencékben egyértelműen megmutatkozik, így egy hét helyiségből álló (szoba-oldalszoba+előszobafüstház-konyha(kamra)+szoba-oldalszoba(kamra), 3-4 szobás lakás alakult ki, amelynek egyetlen helyisége füstös, és a legkevesebb három szoba a lakásfunkciók (alvás, nappali tartózkodás, étkezés stb,) elkülönítésére is lehetőséget ad. (Számos adatot ismerünk azonban, amely 3. kép.Két szobasoros kisnemesi kúria, Vitka (Szabolcs-Szatmár-Bereg m.) GILYÉN Nándor-MENDELE Ferenc-TÓTH János 1975. 61.