Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
DÁM LÁSZLÓ: A magyar paraszti állattartás építményei
24. kép. Favázas deszkafalú disznó- és baromfíól, Mezkövesd (Borsod m.) GYÖRFFY István felvétele. 1908. - akárcsak a Kis-Küküllő vidékieké - a vályú felőli oldalon előreugró fedél; utóbbit gyakran a talpak végébe állított vékony lábaik támasztják alá. Az így képzett kis fedett tornác védi a fal síkjából rendszerint kissé kiugróan beépített Icppentyűs vályút ...a talpak felhajtása pedig lehetővé teszi az ólnak, akár két tehénnel s lánccal az udvaron ide-oda vontatását..." Az ólak talpgerendáit lapos kövekre, farönkökre állították, hogy a trágyáié az ól keményfából készült padlózatának, hidlásának rései között lefolyhasson. A kontyolt, szarufás szerkezet tetőt szalmával, náddal, gazzal fedték 1 " 5 (22. kép). A felföldi hidasólak közös formai és szerkezeti sajátossága, hogy mind gerendavázas, zsilipéit falú, nyeregvagy félereszes tetejű építmények. Talpgerendáikat kőből, téglából készült lábakra állítják, és a hidlásul szolgáló padlózatukat tisztítás alkalmával fel lehet szedni. Az épületek több rekeszre tagolódtak, mindegyik önálló ajtóval rendelkezik, s a hízók számára elrekesztett rész kiemelkedő, felnyitható fedelű (leppentő)etetővályúval van ellátva. Az ólak padlása a legtöbbször tyúkólként szolgál (23. kép). SELMECZI KOVÁCS Attila azonban felhívja a figyelmet arra, hogy hidasnak csak a hízók részére készített, etetőajtós rekeszekkel rendelkező gerendavázas, speciális épületet tekinthetjük. Az olyan gerendavázas ólat, amelynek nincs kiugró etetőajtaja, a népnyelv nem nevezi hidasnak, hanem helyette az ól, sertésól terminológiát használják. Az ól és a hidas közötti további formai különbség, hogy a hidashoz soha sem kapcsolódik kifutó, karám, az ólhoz viszont igen."" 1 Figyelemre méltó, hogy mind Erdélyben, mind a Felvidéken a fából készült sertésólak és gerendavázas hidasok egy-egy körzeten, kistájon belül igen nagy formai és szerkezeti hasonlóságot mutatnak. Mindez azzal hozható összefüggésbe, hogy ezeket az épületeket különböző építő központokban készítették és szétszedett állapotban a környező vásárokon árusították. Erdélyből számos ilyen központot ismerünk, elsősorban a havasok közötti medencék peremén fekvő falvakból, ahol a bükk és a fenyő-övezet találkozása kimeríthetetlen nyersanyagot 25. kép. Favázas, zsilipéit falú disznóól (oláhól) karámmal, Bihartorda (Bihar m.) GYÖRFFY István felvétele, 1908. szolgáltatott ehhez a tevékenységhez. A legjelentősebb központok a Gyalui-havasokban, a Mócföldön. Zarándban. a Fekete-Körös felső folyása mentén, illetve a Székelyföldön Háromszék, Gyergyó, Udvarhelyszék keleti, havasi falvaiban alakultak ki. Észak-Magyarország legjelentősebb építőközpontjai a Mátra déli lejtőjén fekvő Váraszó és Gyöngyössolymos voltak. 107 Erdélyben és a Felvidéken készültek azok a gerendavázas disznóólak és hidasok is, amelyek az alföldi települések portáin még a közelmúltban is megfigyelhetők voltak (24-25. kép). A Sárréten ezeket oláhókvak hívták, ami eredetükre is utal. A Tiszán, a Berettyón, a Körösökön leúsztatott fával együtt szállították ezeket az előre kifaragott és a helyszínen könnyen összerakható épületeket, amelyeket az alföldi vásárokon szerezhettek be a sertéstartó gazdák, s aztán a helyi építőgyakorlatnak megfelelően fedtek náddal, szalmával, esetleg cseréppel. 1 "" Jórészt helyi mesterek készítették a fából készült ólakat a Kisalföldön és a Dunántúlon is. A Kisalföldön a gerendavázas, zsilipéit falú ólakhoz rendszerint kifutó, karám is csatlakozott. Valódi hidasokat elsősorban a Garam völgyében készítettek. 1 "" A dunántúli és kisalföldi ácsközpontokról meglehetősen keveset tudunk. Bár a Bakonyban a fafeldolgozás igen magas szintű háziipar volt, egyedül Dudart említi a szakirodalom, mint hidast készítő központot. 11 " Göcsejben gyakoriak voltak a boro-nafalú, többrekeszes ólak is, ahol külön volt helye a malacoknak és a hízónak. Általában azonban az ólak és hidasok gerendavázas, zsilipéit falú építmények voltak az Őrségben, Göcsejben, Somogyban és az Ormánságban is, s közös vonásuk, hogy padlásuk csaknem kivétel nélkül baromfíólként szolgált. 1 " Galambdúcok A városi, falusi, tanyai telkek „kiemelkedő" építménye sok tájunkon a magas oszlopokra állított galambdúc. A rendszerint Iából, deszkából készült többszintes, zsindellyel vagy cseréppel fedett építmények homlokzatát két oldalról röplyukak jellegzetes sora tagolja. Az Alföldön sok felé, így a Sárréten vagy a Dél-Tiszántúlon
