Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

DÁM LÁSZLÓ: A magyar paraszti állattartás építményei

10. kép. Boronafalú, nádtetős istálló (pajta), Szék (Szolnok-Doboka m.). GÖNYEI Sándor felvétele, 1940. dezés hagyományaiból fakad, de szerepet játszottak ebben a hatósági előírások is. 43 Az alföldi istállók telken való elhelyezkedése a tele­pülés szerkezetétől függött. A táj halmaztelepülés fal­vaiban és mezővárosaiban nem volt ritka a gyakran több hold kiterjedés beltelek, ahol az építményeket csopor­tosan, azaz a telek határai mentén helyezték el. Ez az elrendezésmód természetesen nemcsak a beltelekre, ha­nem a tanyákra is jellemző volt. Az istálló, illetve az is­tállók ilyen esetben részben a ház mögött, részben a ház tengelyére merőlegesen, esetleg a telek túloldalán állot­tak. 44 A nagy kiterjedés szabálytalan alaprajzú telkek rendszerint tehetősebb gazdák birtokában voltak, ahol részben a belsőségen, részben a tanyán a jószágállomány faj- és kor szerinti összetételének megfelelen több istál­lót is építettek, melyek között nem egyszer többosz­tatúakat is találunk. A 18-19. századi forrásokban gyakran szerepelnek a ló-, marha-, barom-, ökör-, borjú ól vagy istálló kifejezések, amelyek önálló épületet ép­pen úgy jelölhettek, mint a többosztatú istálló egy-egy helyiségét. Az idevonatkozó számos példa közül csak Hódmezővásárhelyre hivatkozunk: „A jobbágygazda­ságban a tanyaház mellett a legfontosabb épület az istál­ló lesz. A 18. század végén már akadt olyan szállás is, ahol 3 istállót becsültek" - írja SZENTI Tibor, majd lentebb így folytatja „A legtöbb szálláson vagy külön istállókban vagy egy épületben, de több részre elkülö­nített helyen tartották a különböző állatfajtákat. A 151 szálláson összesen 153 istállót találtak. Ezek megosz­lása: egyosztatú 118. kétosztatú 22, háromosztatú 9, négyosztatú épületben 4; istálló állatfaj megnevezés nél­kül 90, marha- és ököristálló 42, lóistálló 21." A múlt század első felében már 375 tanyát írtak össze, amelyen 566 istállót találtak. Az épületek nagysága igen külön­böző, volt egyosztatú, de ötosztatú is köztük. „Istálló volt állatfaj megnevezése nélkül 210, ököristálló 162, marhaistálló 61, borjúistálló 6, baromistálló 2 és lóistál­ló 125." 4 " Az istállók elhelyezése ugyanúgy történt, mint ahogyan azt századunk első felében NAGY Gyula leírta: „Az istállókat a lakóépülettől kissé távolabb, legtöbb­ször a lakóépülettel szemben, vagy a lakóépület vo­11. kép.Istállóscsör, Magyarvalkó (Kolozs m.). DÁM László felvétele. 1994. nalában, de sohasem a háta mögött építették, mert az istállókat mindig szemmel kellett tartani. Ha a ló- és marhaistálló két különálló épület volt, akkor azokat rendszerint nem egymás mellé, hanem az udvar más-más oldalára tették. 4 ' 1 A 18. századtól kezdve egyre erőteljesebben jelennek meg a különböző hatóságok és önkormányzatok telepü­lésrendészeti törekvései, amelyek fő célja, hogy a hal­maztelepüléseket az utcás, szabályos osztású telekszer­vezet követelményeinek megfelelően alakítsák át. Az i­lyen telkeken az istálló vagy istállók a lakóház mögött helyezkednek el, de csak a legritkább esetben épülnek azzal össze a legtöbbször tetőszerkezetük is önálló, sőt faluk és tetőzetük is alacsonyabb, mint a lakóházé (9. kép). Ez még abban az esetben is így van, ha az istálló nem a háztól néhány méterre, hanem közvetlenül annak hátsó fala mellé épült. Ezt a gyakorlatot a rendszabályok is elősegítették, hiszen már a 17. századból ismerünk o­lyan statumokat, amelyek tiltják az istállók és a ház egy tető alá való építését, s azt a múlt században kiadott or­szágos és vármegyei építészeti szabályrendeletek is átvették. 4: " A múlt század utolsó harmadában az alföldi mezővárosok paraszt-polgári építészetében egyre gyakoribbá válik, hogy az istállókat a házzal egy tető alá építik más gazdasági építményekkel együtt. Az istállót ebben az esetében rendszerint kamra vagy magtár, eset­leg szín választja el a lakófunkciójú helyiségekői. 4 " Ez a népi építészet hagyományaitól eltérő építésmód már a 18. század végén megjelenik a hivatásos mérnökök által tervezett házak esetében, 49 s nincs kizárva, hogy az a hivatalos építészeti gyakorlat később egyre nagyobb hatást gyakorolt a paraszt-polgári építészetre is. Az, hogy a bánáti magyar és román lakosságú falvak több­ségében az istállókat egy fedél alá építik a lakóházzal, 5 " a 18. század végi telepítések építészeti gyakorlatával hozható összefüggésbe. A paraszti gazdaságban végbement szerkezeti változá­sok térhódításával párhuzamosan a földólak és tüzelős­ólak fokozatosan kiszorultak a használatból, átadva he­lyüket az építészetileg is fejlettebb, tűzhellyel már nem, 4S

Next

/
Thumbnails
Contents