Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

PÁLL ISTVÁN: Református parókiák a 1920. Században a mai Magyarország északkeleti részén

15. kép. A gyulaházi parókia bontás közben (BÁLINT János) szerezte meg az épület tulajdonjogát. A bontásra 1993-ban került sor, a helyreállítás a múzeum faluközpontjában 1994-ben kezdődött meg. A gondot a visszaállítandó időszak kiválasztása okozta: mivel olyan sokszor átalakították az épületet, hogy emiatt igen nehéz egy adott periódusbeli állapot rekonstruálása. Feltehetően az 1895-ben elnyert formát próbáljuk megragadni. Feltevésünk szerint az épület ekkor már L- alakú, az utca felé három szobája néz öt ablakkal, a tornác egy részét már elfalazták és verandává alakították (az ehhez felhasznált ajtók és ablakok kora erre enged következtetni). A tetőt teljes egészében bádoggal fedjük, bár a bontáskor annak már több mint fele cserepes volt. A csak a legutóbbi időkben történt változtatásokat figyelmen kívül hagytuk (a konyhából fürdőszoba és spájz leválasztása, a borított deszkafödém „álmennyezetszerü" letakarása, a negyedik szoba és a konyha közötti új ajtóátvágás stb.). Az épület hátsó helyiségeiben kevés komolyabb változtatás történt: a kamra és az ott lévő, lábakon álló deszka szalonnatartó rekesztek, s a padlásfeljáró archaikus megoldásúak. Az elmondás szerint badalói kőből készített boltíves pince padlószintje némileg feltöltődött, de eredeti méretének kiderítése nem okozott gondot. Az áttelepítés után az épületnek több funkciója lesz: az utcai három helyiséget enteriőrökkel rendezzük be. Az első helyiség imaterem lesz. Az itt bemutatandó bútorzatot Barabásról kívánjuk megszerezni, ahol megmaradt az igen archaikus berendezés. Az innen nyíló másik két szobát a lelkész és családja használatában lévő helyiségekként bútorozzuk be: egyikük nappali, a másik hálószoba lesz, polgári kisnemesi bútorokkal és felszerelési tárgyakkal. A még fennmaradó helyiségek közül a szoba és a csaknem olyan nagyságú konyha szokatlan funkciót kap: a szobában exkluzív tanácskozóhelyiséget kívánunk berendezni nemesi bútorzattal, ahol a környékbeli cégek, baráti társaságok összejöveteleket, tanácskozásokat, fogadásokat adhatnak. Ehhez szervesen kapcsolódik a szomszédos helyiség, amely (esetleg az előzővel egybenyitva) állófogadásra használható. A mellette lévő kis kézikamra melegítő konyhaként funkcionálhat, míg az alatta lévő pince kisebb összejövetelekre adható ki. Mivel a múzeum már eddig is igen kedvelt helyszíne volt az ilyen eseményeknek, intézményesített formában, állandó, csak ilyen célra használt (és nem ideiglenesen, az egyéb házainkban bútorok átrendezésével kialakított fogadóhelyiségekben) épületrészek állnak majd rendelkezésre az azt bérbe venni kívánó vendégeknek.