Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
PÁLL ISTVÁN: Református parókiák a 1920. Században a mai Magyarország északkeleti részén
tett, hiszen ára 5 korona 40 fillér - csekély volt. 2 ' 1 Ezt támasztja alá az az 1918-as bejegyzés, mely a lelkészlakon történt konyhacsináiásról, sütő- és 2 könyökcső vásárlásról tesz említést 27 ). 1918-ban az istálló fedelét 2 szekér szalmával javították ki. 2N Érdekesebb adat 1922-ből egy cserépkályha csináltatása 400 korona értékben. 2 " Az. 1891es összeírásban még zsindelyfedelesnek említett paplak égetett cseréppel való átfedése 1923 nyarán történt meg: az infláció meglódulása miatt közel 325 ezer koronáért vettek sima- és kupáscserepekct a lelkész- és tanítói lakásra. 1 " A most tárgyalt paplakon végzett további átalakítások időpontját (az 1995-ös bontáskor talált állapot szerint: a szabadkémény lepadlásolása, a kémény első boltívének elfalazása és rajta egy ajtó nyitása, a két első szoba közötti ajtó elfalazása és a kisebbiken az első rövid homlokzaton lévő harmadik ablak helyén új ajtó nyitása, valamint az egész udvari homlokzat előtt húzódó, fűrészelt deszkadíszes, rédelyes tornác épülethez való toldása) nem ismerjük. Ezek a módosítások következtek be az épületen az 1929-es esztendőig, amikor is elkészültek az új parókiaépület tervei és megkezdték annak építését. A múzeum szerencséjére ettől az időtől fogva a régi paplak csak raktározási funkciót töltött be, ami miatt az épület belseje jórészt megmaradt abban az állapotban, ahogy azt a múlt század végén leírták. 1995-ben a falazat romlása miatt elhatározták az épület lebontását, s azt térítésmentesen felajánlották a Sóstói Múzeumfalunak. A bontást a múzeum építőbrigádja, a felmérést Bálint János és Búzás Miklós végezték. A bontás során a korábbi parókiák sok nyoma felszínre került: az égett, törmelékes padlószint a múlt századi tűzvész bizonyítéka. A szabadkémény alatt még a bontás idején is meglévő lapos, téglatest alakú konyhakemence fenékszintje alatt még két másik kemence nyomai kerültek elő. A hátsó szoba és a füstház közötti falban befalazott tüzelőnyílást találtunk. Az épület múzeumi helyreállítását (melynek során terveink szerint az 1891 -es állapotot rekonstruáljuk) előreláthatóan 1997-ben kezdjük meg. A csarodai parókiák A Bereg megyei Csaroda szinte teljes egészében reformátusok által lakott település volt a 19. század közepén: 424 lakosából csak 9 volt görög katolikus, a többiek mind a helvét hitvallást követték." Egyházi anyakönyvei a 18. század második felétől, jegyzőkönyvei az 1 830-as évektől vezettetnek, így igen jól dokumentáltak az egyházközség határozatai, melyek között a jelen munka témájául szolgáló parókiális épületekre vonatkozó adatok is szép számmal megtalálhatók. 1833-tól a gondnoki számadások részletesen tudósítanak a paplakon történt változtatásokról és azok költségeiről, ám hogy maga az épület milyen volt, arra csupán egy 1868-ban készült összeírásból derül fény: a „Részletes becslése a Csarodai Egyház épületeinek" címet viselő leírásból egy 8 és félszer 3 és fél öl alapterület, paticsfalú, náddal fedett, felül tapasztott deszkamennyezetes, tornácos („folyosós") épület tűnik elénk. Építési idejét 40 évvel korábbra, tehát 1828 körűire teszi az adatot közlő lelkész. i: Az 1833-ban összeírt ingóságok lajstroma a szinte még új épületről is részletes adatokat közöl, melyek közül a tüzelőberendezésekre vonatkozók számunkra a legérdekesebbek: a lelkészlakon 2 pléh fűtőt, 1 öntöttvas kályhát és 1 rakott sport találtak. A legnagyobb értéket (20 frt-ot) a kályha képviselte, a többiek darabját 5-5 frt-ra becsülték. (Egyébként a tanítói lakásban is volt egy 9 forintot érő „spór lábon állő\ míg az iskolában egy 4 frt értékű „pléh kcmencefíítőF találtak. Mindehhez összeírtak egy „heverőben" lévő öntöttvas kemencétis, melynek értékét 10 frt-ra becsülték) 33 . Agyári készítésű, öntöttvas szobai és konyhai tüzelőberendezések területünkön való kép. A csarodai parókia utcai homlokzata (bontás előtti állapot)
