Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
NOVÁK LÁSZLÓ: Temetkezési helyek és építményeik az Alföldön
9. kép. A ceglédi Kálvária-temető golgotája, 1994. kényszeríteni mindenkit arra. hogy az új temetőbe temetkezzen, csak a külső sövény kertbe hordhatták halottaikat. Viszont azt engedélyezték, hogy „A ki a sírok felibe követ akarnak tétetni, faragtatni, meg engedtetik!"" Az Alföld helyiségeiben, így Pest-Pilis-Solt vármegyében is kihirdették a királyi rendeletet és intézkedtek annak végrehajtásában. Az utasítás végrehajtása azonban késett, ezért a hatóságok rendre megismételték felhívásukat. Nagykőrös mezőváros körren10. kép. Golgota előtti ravatal, Abony, 1994. deletek jegyzőkönyvében 1780. február 3-án is hasonló utasítást rögzítettek. 4 " Kápolnák A hatósági szorgalmazásra tehát megszűnt a temetkezés a települések központjában, a templom körüli sírkertben, a cinteremben, s a helységtől távolabb rendszerint magasabb térszínen jelölték ki annak helyét. A római katolikus falvak temetőiben rendszerint az új helyen kápolnát építettek fel, vagy a már meglévő kápolna körül alakították ki a temetőt. Jászapáti északi részén, a vásártéren 1739-ben építették fel a Kápolnát és 1759-ben alakították ki körülötte a temetőt (2. kép). A templomhoz hasonlóan, a kápolna töltötte be a templom kultikus funkcióját: itt ravatalozták fel a halottat, s búcsúztatták, s innen kísérték végső nyughelyére, sírjába. Irsán a Böhmcsalád temetkezési helye a 19. század végén eklektikus stílusban épített Gizella-kápolna, melynek kriptájába temették leányukat, s őket is oda helyezték örök nyugalomra. A család akaratának megfelelően az egyházra szállt a kápolna, s ott tartják a temetési ceremóniát. 41 A kápolna gyakori építménye a római katolikus temetőknek, többségük a 19. század végén épült, mint például Abonyban, Jánoshalmán, Jászjákóhalmán, Jászdózsán, Kunszentmártonban, Szegeden 42 (34. kép). A temetői szakrális építmények között említhetjük meg a Kálváriát és a Golgotát. Az alföldi római katolikus temetők impozáns létesítményei a Krisztus utolsó útját megjelenít stációk, amelyek a Golgotán, a megfeszített Krisztus és a két lator keresztje által alkotott kultikus helyen végződnek. Rendszerint magasabb térszínen, dombon állították fel a kereszteket (pl. Abony. Tápiószele, Zagyvarékas), vagy pedig mesterséges emelkedésen, építményen helyezték el, mint Jászapátin (38. kép). Cegléden a város északi részén a Kálváriahegy környékét - Apátihoz hasonlóan - temetőnek fogták fel a 19. század elején. A temető létesítéséről Nagy György esperes, ceglédi plébánosnak a val11. kép. 1804-ben felállított kőkereszt. Zagyvarékas, 1994. Kálváriák, golgoták
