Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
NOVÁK LÁSZLÓ: Temetkezési helyek és építményeik az Alföldön
továbbra is fontos szerepet játszott a halottkultuszban. Jászapáti mezőváros pusztája volt Kocsér, Nagykőrös szomszédságában. A török hódoltság kezdetén épségben volt Kocsér falu. A török adóösszeírások viszonylag jelentős népességről tanúskodnak (1546-ban 57, 1562-ben 48. 1590-ben 41 családfőt regisztráltak). 27 A Duna-Tisza köze településállománya drasztikusan csökkent az 1590es, 1600-as években, a tizenötéves háború idején, amikor Váctól Szegedig elnéptelenedtek a helységek, csupán a kiváltságos hász városok (köztük Nagykőrös) és a védettebb, kedvező földrajzi viszonyokkal rendelkező települések őrizték meg életképességüket. Kocsér (a 16-17. századi forrásadatok Kocsi néven említik) is ebben az időszakban pusztult el, s lakossága elszéledt. 2S A helység puszta maradt a török hódoltság után is, Jászapáti váltotta magához az 1745. évi redemptió során. Tehát Kocsér Jászapáti pusztai, külső határává vált, ahová tavasszal lehajtották a heverő jószágot, ősszel pedig visszaterelték, de szállásokat is létesítettek ott, így huzamosan tartózkodtak az apátiak a pusztán. Földművelésre is lehetőség adódott. A puszta benépesedése megkezdődött az állandó lakottságnak megfelelően. A halottakat is helyben temették, mégpedig a középkori templomrom körüli területen, az egykori cinteremben. 3. kép. Az abonyi római katolikus temető kápolnája és golgotája, 1994. A jászapáti tanács amikor 1826. április 8-án jelentést tett a Jász kerületnek a kocséri állapotokról, a temetkezésekről is szóltak: „Kotsér Pusztánn, mind állandóan, mind tsak nyáronn által lakóknak száma conscribáltatván, azon Jegyzés TS Dlis Kapitány Úrnak küldettessen meg olly alázatos jelentéssel, hogy jelessen az állandóann ott lakók 31 számmal vágynak, Nagy Kőrös Városa Parochiájához affiliálva lévén, 2 " azok a Lecticalis bért meg fizetik, Körösi Tiszt: Plebánus Úrnak, és ha, közülök valaki meg halálozik, az ilet Stolaris Taxának le fizetése mellett ott helybenn el temettetik." - jegyezték fel a város jegyzkönyvében."'Bár arról nem esett szó, hogy a templomrom körül temetkeztek volna, a régi sírkövek tanúsága szerint a temető végleges helye itt alakult ki, napjainkban is ide temetkeznek a kocsériak ( 1. a-b. kép). A falu megszilárdulásának egyik legfőbb bizonyítéka a templomépítés. Kocséron nem a régi templomot építették újjá, hanem attól néhányszáz méterre északnyugatra építették fel 1883-ban az új, római katolikus templomot, melynek védszentjéül Szent Istvánt választották.' 1 Kocsérhoz hasonlóan, más pusztákon is az ott lévő középkori templom körül temetkezett a szállásokon, kerteken megtelepedett lakosság. Pótharaszt (Monortól nyugatra) is a tizenötéves háború idején néptelenedett el, s mindvégig puszta is maradt (1950-ig Nagykőrös birtokát képezte). Az itteni mezei kerteken tanyákon élő lakosság a középkori templomrom környékét választotta temetkezési helyéül.' A népesség gyarapodása lehetetlenné tette a templom körüli viszonylag szűk területen való temetkezést. Számtalan példa szolgálhatja ennek bizonyságát, mint a már említett Nagykőrös, vagy akár Cegléd. A már szintén említett Irsa újjáépített középkori temploma körül is temető alakult ki, amely a 19. század végén szűnt meg. A felhagyott temető területén építették fel az iskolát (Zárda), ahol apácák tanítottak. A szűk hely miatt kellett megszüntetni a temetést a cinteremben Jászapátiban is. Mint említettük, a templom körül 1754-ben kezdtek temetkezni, de már öt év múlva a mezővárosi hatóságnak meg is kellett azt szüntetnie. 4. kép. Ajászjákóhalmi római katolikus temető kápolnája és a 5. kép. A tápiószelei római katolikus temető magaslatán álló kálváriája stációkkal, 1994. kőkereszt a mellette álló lélekharanggal. 1994.
