Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

SABJÁN TIBOR: A takaréktűzhely meghonosodása a magyar parasztságnál

gálta a vásárhelyi lakóház eszközkészletét SZENTI Tibor. A városi házakban 1880 és 1914 közé eső időszakban jelennek meg a takaréktűzhelyek, l-l db háztartásonként."" Egy város környéki tanyán 1902-ben jegyezte fel a gazda: „sparheltot rak(tam) és az eresz, végét tapaszt...". Újból 1914-ben említi - minden valószínűség szerint - ugyanezt a tűzhelyt: „ a sparhetot újra raktam".'

2

" Ezek szerint a saját készítésű takaréktűzhelyt 12 év után újra kellett építeni. A Nagykunság és környékének népi építkezéséről írva GYÖRFFY István felfigyel arra, hogy újabban (a tanulmány 1909-ben jelent meg) télen a kemence padkájára épített sparheiten főznek és fűtenek, ilyenkor a konyha élete kihalt.

1 1 A konyha változásairól írva megjegyzi, hogy a tüzelőpadkák helyébe itt is a sparhelt lép.

122 Egy másik munkájában így összegzi a kérdést: "A takaréktűzhelyek a múlt század közepén kezdtek divatba jönni, mikor a nád mint tüzelőanyag kiveszett. A takaréktűzhelyekben kisebb lánggal égő, de tartalmasabb tüzelőanyaggal (fa. kóró, ganéj) lehetvén tüzelni, a takaréktűzhely lassanként helyet nyert a szobában is a kemence mellett. Bár ez az újítás gazdaságosabb, mert a főzéskor eltüzelt anyag a szobát egyúttal fűti is, másrészt azonban a konyha minden bűze a szobában marad és rontja a levegőt. 121 A Nagy-Sárrét népi építkezését monografikusán feldolgozó DÁM László a kemencék melletti kandallók megszűnésének idejét a századfordulóra teszi. Helyüket a kemence padkájára épített kis vaskonyhák, berakott spóivk, berakott konyhák foglalják el, melyeket még most is szívesen használnak.

1:1 A konyha változásairól így ír: „A sárkonyhát, a tüzelőpadkát felváltotta a berakott spór és az iparosok által készített tűzhelyek, amelyek az 1920as évektől kezdve egyre inkább elterjednek, a zománcozott gyári edények elterjedésével párhuzamosan. Gyakori, hogy a katlant átépítve a berakott spór tartozékává alakítják, de legtöbbször a régi tüzelőberendezést teljesen elbontják és új, már vasplatnival ellátott sparhelteket építenek helyettük."

11 A szomszédos Bihari-síkság népi építészetét elemezve VARGA Gyula megállapítja, hogy a konyhai nyílt tűzpadkák helyét a 19. század végén a beépített tűzhely foglalja el.

12

" A szobában a kandallók eltűnése után kerül a spóra kemence melletti padkára. Télen a szobai tűzhelyen, nyáron a nyári konyhában főztek.

127 A szabadkémények leboltozásával egy időben terjednek el a bádogból készült esikótűzhelyek. A nagyobb átalakulás az 1940-es évekre tehető, ekkor a korábban használatos takaréktűzhelyeket a gyári készítésű asztaltűzhelyek váltják fel.'

2s Bárándon mind a szobában, mind a konyhában az 1920as évektől kezdve építik a berakott kályhái, melyet a konyhai padkára vagy a szobai kemence kucikjára állítanak.

121

' DANKO Imre szerint a hajdúsági lakóházakban a múlt század 60-as, 70-es éveitől kezdődően építenek falbarakott spóA, méghozzá a szobai kemence mellé. Ettől kezdve a főzés ide tevődik át. A változás iránya itt is a mozgatható asztali sparheltek terjedése felé mutât."" Egy hajdubagosi lakóházban csak a hátsó szobai kemence mellé építettek beépítettkonyMt, a konyhában és az első szobában nem volt takaréktűzhely.''' Az egykori Szabolcs vármegye területéről PÁLL István közölt igen korai takaréktűzhelyet említő adatokat. Kopócsapátiból 1818-ból származik a következő feljegyzés: „Franz kőművesnek a vaskonyha körül, és a külső karámba a csiráztató Kemence csinálásáért adtam...""

2 PÁLL István nem említi, de a szövegkörnyezetből arra gondolunk, hogy nem paraszti feljegyzésről van szó, mint ahogy nem ilyen adat lehet az akkori megyeszékhelyen, Nagykállón 1845-ben felvett jegyzőkönyv azon megállapítása sem, amely szerint a tűz „nem a

1 szabad kémény alatt, hanem a' mazsina vagy vass konyhán égett."

12

*

3 Parasztszobákba épített takaréktűzhelyekről JANKÓ János tudósít bennünket, aki 1894-es gyüjtőútja alkalmával a megye több falujában (Büdszentmihály, Kisvárda, Ajak, Anarcs, Tass) járva az alábbi módon összegzi megfigyeléseit: „A búbos mellett egy kis tűzhely is van s ezen főznek."

144 A mellékelt rajzon a kemence padkájának megemelésével kialakított sütő nélküli takaréktűzhely látható.'" A Nyírség népi építkezését bemutató DÁM László a hagyományos tüzelőberendezések felbomlásának idejét a 19. század második felére teszi, ekkor szűnik meg a konyhai tüzelőpadkák használata, mert szerepüket vasplatnival, esetleg sütővel is ellátott masinák, csikóspórok veszik át

13

* A kémények lepadlásolásával a konyhának lakókonyha funkciója lesz. Az Észak-Nyírségben a szobai kandallók megszüntetése után helyükre gyakran masina épült.

137 Nyírbátorban a századforduló óta alkalmazzák a berakott 5/7Ó/okat, ahogy azt SZALONTAI Barnabás munkájából megtudhatjuk.

138 A takaréktűzhelyeket a konyha sarkába és a szobába építették. Nyáron a nyári konyhában főztek, télen a szobában (főleg a szegények) a falispóion, amely a szoba fűtését is biztosította.

139 Felső-Tiszavidék A történeti Szatmár vármegye területéről korai adataink vannak a takaréktűzhelyek használatáról és elterjedéséről. PÁLL István levéltári kutatásai alapján tudjuk, hogy Szatmár megyei hagyatéki leltárakban már a múlt század közepén nagy számban találhatók takaréktűzhelyekre vonatkozó adatok, melyek azt mutatják, hogy széles körben ismertek voltak minden társadalmi rétegnél.

14

" Az 1850-es években Fehérgyarmaton „vasspór"-t említenek, Istvándiban, Császlón és Tisztaberekén „vasfűtő"-t, Kispaládon és Kölesén „pléhfütő"-t. Ezek a megnevezések valószínűleg csikótűzhelyre utalnak. 1850-60 körül „vas konyhára való platt"-ot jegyeznek föl Milotán, egyszerűen csak „spór"-t Gebén, Kömörőn, Tiszabecsen, „spórkonyha"-t pedig Fehérgyarmaton.'" 1851-ben Milotán egy lebontott kandalló helyén „téglaspór" romjait becsülik fel.

142 A magunk részéről az adatokat egy 1866os Vámosoroszi feljegyzéssel egészítjük ki. Ekkor a re-