Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

NOVÁK LÁSZLÓ: Adatok egy kiskunsági helység, Lacháza 18. század végi, 19. század eleji építészetéhez

7. kép. Delineatio Doinus Graeci Quaestoris, in Laczháza exstruenda (I790-es évek) nyőgerendáknak 's szarufáknak"', „Hat ajtó kép", „100 faragott Lécz ", „ Kémény alatt való vastag gerenda ", „ 90 szál deszka", „2000 Lécz szeg", „500 kéve nád" került beépítésre. A ház szoba-konyha-szoba-kamra osztatú volt. az első szobához műhelyhelyiséget toldottak, de az udvaron a különálló műhelyházat is felépítettek. A konyha szintén két részre tagolódott. A téglaboltozat és kémény alatt lesarkított élű középpadkát építettek. A konyhából fűtötték a két szögletes szobakemencét (8. kép). A mennyezet deszkából, keresztgerendákkal készült. A tetőszerkezetet szarufák alkották, amelyre a nádhéjazatot verték fel. A ház ablakai ólomkeretbe illesztett üvegből készültek.

25 Összefoglalásként hangsúlyoznunk szükséges, hogy a tűzbiztonság érdekében hatóságilag előírt, rendszabályokban megfogalmazott építési módszer alapvetően meghatározta a település épületeinek jellegét. A fal erős, téglaés vályoganyagból készült, s ennek megfelelően módosult a födém- és tetőszerkezet is. A vastag, erős fal megbírta a keresztgerendákra rakott, letapasztott deszkamennyezetet, s a falakra támaszkodó szarufás tetőzetet. Legnagyobb átalakulás a konyha kialakításában történt. Az erős falak, s a gerenda megtartotta a súlyos téglaboltozatot, valamint az arra támaszkodó öblös téglakéményt. Tágas helyiséggé vált a konyha, ahová nem csupán a szomszédos helyiségekbe rakott kemencék fűtőnyílásai torkollottak, hanem nagyobb méretű középpadkát, tüzelő és főző alkalmatosságot is fel lehetett állítani. A 18. század végétől tehát, Alföld-szerte - így Szegeden, s a Három városban - téglaboltozatos és kéményes, erős falú házakat kezdtek építeni.

26 A konyha tűzbiztonságos megépítése tette szükségessé a középpadkát, s minden bizonnyal, annak megjelenése és elterjedése a korszerűbb építkezésnek köszönhető. A kisebb méretű, fakéményes házak konyhájában nem találunk középpadkát. Az bizonyos, hogy oldalsó sárpadkával rendelkeztek, ahonnan a kemencét fűteni, s az oda épített katlanra helyezett üstben főzni lehetett.