Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

DOMINKOVITS PÉTER: Nemesi lakóházak, gazdasági épületek leírása a 18. századi Sopron megyéből (1764-1798)

zebben megragadható, területenként óriási eltéréseket mutató allodiális birtokokkal - érthető okokból - nem számolva. így - ahogy Guary Lajos táblabíró példája is mutatja - az arányok torzítása vitathatatlan, de ennek ellenére kiváló tendenciajelző.

10 A nemesség polarizáltságáról mondottakat csak felerősíti, ha a megye fölöttébb nagyszámú nemesi községére, s annak lakosságára gondolunk. SOOS Imre 31, az ennél pontosabb úrbéres birtokviszonyokai foglalkozó kötet 45 nemesi községet jelez. Közülük 22 ún. „tiszta", s 23 urbáriumot kapott „vegyes" lakosságú nemesi község. E falvak zöme két tömbben, a Repce vidékén és a Rábaközben, a nagybirtokok szorításában található." Forrásaink döntő többsége a kis- és törpebirtokos nemesség lakó- és gazdasági épületeiről ad információt. Megfigyelhető, hogy közöttük is erősen eltérő életminőségek alakultak ki. Az épületek tagoltságát, a gazdasági épületek számát sem szabad úgy egy adott rétegen belül, mint rétegek között mechanikusan vagyonnagysághoz mérni. A Nemesvisen, Káptalanvisen roppant csekély fekvőbirtokkal - pl. a káptalanvisi hegyben csak 4 pintes szőlővel! - rendelkező Németh Ádám lakó- és különböző funkciójú gazdasági épületekből álló épületegyüttesét (szoba-konyha-kamra-istálló, szín, pajta) az összeírok 100 ft-ra taksálták. Az 177l-es becsű454 ft-ban adta meg a pauperizálódott nemes összvagyonát.

12 Orbán Ferenc Kisvölcsejben 130 ft-ra taksált szoba-konyha-szín osztatú épületet bírt. Ingatlanai az előzőnél sokkal jelentősebbek voltak, 20,75 hold szántóval, 12,5 öl réttel, 4 7

/

8 hold (?) erdővel és egy kis erdőcskével (silvula) rendelkezett.

13 A csekély fekvőbirtokú és vagyonú nemesség több helyen fekvő, eltérő eredetű, részben osztott jogállapotban is használt épületállományát ifj. Horváth János és felesége Vörös Erzsébet esete példázza. A residentionalis ház Muzsajon állott. Ezt a még ott élő apa, id. Horváth János lakó- és gazdasági épületeivel, udvarával, az ez után elterülő szalmás és füves kerttel együtt István és János fia között egyenlő arányban megosztotta. Ifj. Horváth János a szomszédos Röjtökön 168 ft-ért Szalay László residentionalis házának Vs-ét bérelte.

14Guary Lajos táblabíró nemcsak a középbirtokos nemességet példázza, vagyoni viszonyai - Kramarics Lászlóéval egyetemben - a Sopron megyei birtokos nemesség kezén lévő allodiális földek jelentőségére, a csak úrbéres birtokállományhoz viszonyítás gyengéire is rámutatnak.

1

'^ A nemesi birtokok területi szórtságát, a fekvőbirtokok művelési áganként, jogállásban tapasztalható sokszínűségét kiválóan érzékelteti - a forrásközlésbe fel nem vett Kramarics László Sopron vármegyei főjegyző 1764. évi birtokösszeírása is. A középbirtokos nemes residentionalis háza (kúriája) Lózson állt, melyben egy bolthajtásos szoba, mellette „Kiss Boltocska", ebédlő, szoba, konyha, kamra, cselédkamra volt. A kúria keleti felénél égetetlen téglákból kocsma épült, melyet évi 35 ft-ért béreltek. A kúriához 144,5 hold szántó - melyből csak 7,5 holdat idegenítettek el zálogjogon - és 16 kaszás rét tartozott. Az urbariális földek zöme Bogyoszlón volt. 1 egész és 3 félhelyes jobbágy 75 hold szántóval, 12,5 kaszás - + a Hányban 20 kaszás! - réttel élt. A nemesládonyi kuriális pusztatelekhez 32 hold szántó, 10 kaszás rét, 12 hold erdő tartozott. Azt Bárdossy Péter árendálta. A törpe töredékrészjószágoktól eltekintve Alsó- és Felsőbükön 30,5 hold úrbéres szántóval, 6,5 hold úrbéres réttel, és egy kis erdővel is rendelkezett. (E községekben 26 kaszás allodiális rétje is volt.) Újkéren két szoba, konyha, kamra tagolású épület adta helyi majorsága központját. Itt 130 hold allodiális szántót, 24 kaszás, illetve 10 rendes allodiális rétet bírt. Felsőlózson kúriát vett, ehhez irtás eredetű földek tartoztak. Az összeírok 9,5 hold szántót, 0,5 hold káposztát, 2 puszta területrészt és egy pusztás erdőt jegyeztek fel. 33 holdnyi legnagyobb erdőbirtoka Alsólózson feküdt. Sopron szabad királyi városban két kőházat bírt, az elsőnél, a „kapuszín mellett", két szoba, konyha, szoba, az emeleten (contignatio) három szoba tagolással. Présház és pince tartozott hozzá. A külvárosban a „Szánd Gruber" (Sandgruber, Fövényverem u.) utcában lévő kétszintes épületegyüttesben 7 szobát, 2 konyhát, egy kiskonyhát jegyeztek fel, s hozzá szoba-konyhás cselédlakás tartozott. Az épület végében istálló, az udvaron nagy cséplőpajta, mellette gabonás pajta állt. A présház mellett kiskamrát jegyeztek fel. Az épületegyüttest egy jó nagy pince egészítette ki, s „mind ezek pedigh bolt haitásra" épültek. Krmaricsnak Sopron határában 5 hold szántója, 4 kaszás rétje, 84 kapás szőlőbirtoka volt.

16 Egy-egy kistáj, esetleg közigazgatási egység építészeti hagyományát kutató történeti etnográfiai munkákat segítve csak jelezzük, e forrásfeltárást sokrétűbbé is lehet tenni. Az épületleírások, házbecslések, építési/építkezési számadások összegyűjtése, tematikus publikálása mellett érdemes lenne az építkezési gyakorlatot is befolyásoló korabeli természetföldrajzi, történeti ökológiai viszonyokra is kitérni. Nem szabad feledni, hogy Sopron megye északi, északnyugati része, a Fertő vidéke és a Hanság egy része az ország egyik legjelentősebb nádtermő területe volt - s ma is -, mely az érintett időszak egyik legtartósabb tetőalapanyagát adta.

17 Azt sem szabad feledni, hogy a 18. századi Sopron megye területének kb. V^-át a tölgyfában, cserben, égerben gazdag „Nagyerdő" borította.

18 Ez az erdő a lakó- és gazdasági épületek felépítéséhez, tetőkészítéséhez bőven adott fát. ahogy az alábbi tanúvallomások is igazolják. Petőházi Zeke József kerületi főbiztos apja, Petőházi Zeke István Sopron megye egykori alispánja gyakorlatát folytatta, amikor az 1730-1740-es években az Esterházyak szentmiklósi uradalmához csapodi „cseres" erdőt élte. (Hasonlóképp járt el a vitnyédi erdőbirtoknál is.) Az erdőből nemcsak tűzifákat, hanem Petőházi majorjához épületfára jobbágyaival, béreseivel cserfákat, tölgyfákat vágatott ki, s azokat Petőházára szekéren vitette. Invancsicz Mihály, hg. Esterházy Antal Pál fertőendrédi jobbágya az 179l-es tanúkihallgatáskor hangsúlyozta; hogy a vágatás akkor volt nagy, „a' midőn valamelly Majort, vagy húzókat építtettek". Molnár István vitnyédi erdőőr szerint volt, hogy évi 40 szekér tűzi- és épületfát is elvittek.

19 Az Ebergényiek