Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

PÁLL lSTVÁN-SISA BÉLA: A tivadari harangtorony rekonstrukciója

Szabadtéri Néprajzi Múzeumba áttelepített nemesborzovai harangtorony bontási és építési munkáiban. A kivitelezési munkák 1993 májusában kezdődtek meg. Mind az alapot, mind pedig a torony szerkezetét román ácsok készítették el. Az alapárok rézsú's kiemelése után döngölt kavicsos alapsíkra kerültek a Bodrogkeresztúron bányászott, durván megmunkált alapkövek. A munkagödröt ez után visszatemették, majd döngölték. Végeredményként a kőalapok felső síkja mintegy 15 cm-re állt ki a tömörített talajból, s ezekre került a bárdolt talpgerendarács. A toronytörzs függőleges szerkezeti elemeit a földön állították össze, a császárfát autódaru segítségével emelték be. Az egész szerkezetet nem sikerült zsinórpadon lekötni, elsősorban a nagy andráskereszt-merevítő csatlakozásának komplikáltsága miatt. Ezért a csatlakozó elemeket a már függőlegesen álló toronytörzs oszlopaihoz csigasor segítségével több alkalommal felvontatták s ott határozták meg a pontos kötések méreteit. A fatorony valamennyi szerkezeti eleme bárdolt tölgy19. kép. A torony törzs részlete 20. kép. A császárfa beemelése. ISTVÁNOVITS Eszter felvétele bői készült fecskefarkas kötésekkel, s ezeket faszögekkel erősítették egymáshoz. A szarufák a szoknyarészen fenyőfából készültek; fölül kovácsoltvas szegekkel erősítették azokat a keményfa-szerkezethez. A toronytörzset és a sisakot lécezés után hasított fenyőzsindellyel fedték be. A galéria, mint eredetileg is, gyalult fenyőből készült díszes, fűrészelt mellvéddeszkázatot kapott. A toronysisak csúcsán lévő kakasos, gömbös csúcsdíszt (Felvinczy Kálmán kolozsvári ötvösmester munkája) analóg adatok alapján szintén rekonstrukcióban készítettük el. A harangtorony a középkori eredetű technológiák és az akkor is alkalmazott anyagok segítségével alig három hónap alatt készült el. A feladat megoldása után lehetőség nyílik arra, hogy különleges esetben más fatornyok is elkészülhessenek hasonló módszerrel ott, ahol arra igény van. Példánk segítséget nyújt ahhoz is, hogy a meglévő toronyállomány javításánál, felújításánál az itt szerzett tapasztalatokat felhasználják. A szabadon álló haranglábak a hajdani ácsművesség legnehezebb és legmerészebb alkotásai, s ez a rekonstrukció nagyban hozzájárult a középkori ácsművészet megismeréséhez.