Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

SABJÁN TIBOR: Takaréktűzhelyek bontási tapasztalatai

8. kép. Takaréktűzhely hosszmetszete (Csököly): 1. főzőlap, 2. tűztér, 3. rostély, 4. hamuzóüreg, 5. dugó, 6. tüzelőajtó, 7. laposvas, 8. a sütő bádogdobja, 9. 2 db laposvas, 10. füstjárat, 11. szemeskályha padkájának a maradványa, 12. a szemeskályha fűtőnyílása a falban sarkai gömbölydedre voltak tapasztva, a tetejéből induló kályhacső tövét is vastagon besározták és lemeszelték. A sütő mögött egy alacsonyabb padka húzódott egészen az ajtó melletti falig, ez azonban már nem tartozott a takaréktűzhely szerkezetéhez. A tűzhely tüzelőajtaja és hamuzónyílása a kemenceszáj felőli oldalon volt. Az oválisra tapasztott hamuzónyílást ajtó nélkül használták (14. kép). A tűzhely bontása a sütődob eltávolításával és a vályogból falazott sütő kettéfűrészelésével kezdéídött. Ekkor vált láthatóvá, hogy a sütő körül az idők folyamán 7-8 cm vastag meszelésréteg halmozódott fel.' Alatta mintegy 2 cm vastag tapasztás volt. A sütő tetejét lapjára fektetett vályogokkal borították be, alattuk két darab laposvas tartó feküdt. A vályogokba faragott lyukba dugták a kályhacsövet, melynek felső vége a hasított födémpallókba vágott nyíláson át nyúlt fel a padlásra. A padláson a kemence szikrafogója mellett egy kisebbet is építettek a takaréktűzhely számára. Ez egy sor vályogtéglából falazott „U" alakú katlan volt, melynek öblös részébe nyúlt be a kályhacső. A használat során az „U" alakú építményt cseréplapokkal és vályogtéglákkal takarták le, így a szikra nem szállt közvetlenül a tető alá, a füst azonban oldalt könnyen távozhatott. A sütő oldalfalait élére állított vályogtéglákból falazták fel. A tűzhely felőli falat egy erősebb laposvas áthidalóra építették rá. A kemence felől nem emeltek külön falat, a sütőt egyszerűen nekiépítették a kemence oldalának. A sütő dobját körülvevő légrés ol-