Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)
JUHÁSZ KATALIN-G. SZABÓ ZOLTÁN: Barokkos házoromzatok a Kisalföld népi építészetében
19. kép. A századforduló környékén épített lakóház vakolatlan téglaoromzattal. Az oromszéleken „macskajárásos" díszítés. Felpéc (Győr megye), Petőfi u. 36. SZABÓ Zoltán felvétele, 1993. 1. táblázat 52. sz. A következő jel az oromcsúcsra vonatkozik. A „barokkos" oromzatoknál általában kétféle végződéssel találkozunk: - a félkör alakú oromcsúcs jele: - a háromszög alakú oromcsúcs jele: /\ Ezután + jellel összekötve különféle betűjeleket látunk, melyek az oromcsúcstól jobb oldalon lefelé haladva 58 az oromszél egyes részeinek a kódjai az. alábbi jelmagyarázat szerint: kx konvex ívszakasz kv konkáv ívszakasz V vállszakasz 2v kétlépcsős vállszakasz 3v háromlépcsős vállszakasz (stb.) s hullámvonal 1 egyenes lejtő lm „macskajárásos" lejtő vsz vízszintes szakasz A képlet végén ismét egy törtszám szerepel, amely az oromcsúcs magassága és a teljes orommagasság hányadosa az orom középvonalán mérve. A pontos arányok rekonstruálásához fontos lenne még ismernünk az oromzat alja szélességének viszonyát a fenti méretekhez (sz, mo), vagy az oromzatot magába foglaló képzeletbeli háromszög a-szögét (24. kép), azonban ezek lemérése a fotózások egymástól eltérő nézőpontjai miatt igen nehézkes és bonyolult mértani számításokat igényelt volna. A táblázatban ezután már rövid szöveges és rajzos utalásokkal jelöltük az oromzatok egyéb jellemzőit, azonban ezek kódolt leírását is lehetségesnek tartjuk a fentihez hasonló kódrendszer segítségével, amennyiben megfelelő minőségű fotók, illetve rajzok állnak rendelkezésre. Mindezeknek a paramétereknek a rögzítése és összehasonlítása azt a célt szolgálja, hogy megállapíthassuk. 20. kép. A közelmúltban emelt iskolaépület homlokzata. Béb (Veszprém megye). SZABÓ Zoltán felvétele, 1993. léteznek-e a „barokkos" oromzatoknak egy-egy kisebb tájegységre, illetve néhány településre vagy településcsoportra jellemző, ezeken belül gyakoribb előfordulású változatai, valamint, hogy vannak-e olyan elemek, amelyek egy-egy oromzaton belül mindig egyidejűleg jelennek meg. Mint már említettük, vizsgálatunknak ezt a részét kísérletnek szánjuk, hiszen tisztában vagyunk vele, hogy a valós állapotokat tükröző eredményhez jóval nagyobb mennyiségű és pontosabb kiindulási adathalmazra lenne szükség. Az adatok alapján első ránézésre megállapítható, hogy a vizsgált oromzatok - bár mindegyikre illik a „barokkos" jelző, tehát egyazon stílushoz tartoznak - között igen kevés a teljesen egyforma vonalvezetésű és arányú példány. Ez a stíluson belüli változatosság érzékletesen hasonlítható össze például a népdalok műfajon belüli sokszínűségével: azonos típusú, dallamvezetésű népdaloknak számtalan variánsa fordulhat elő egy-egy kisebb régión belül is; egy-egy dallamtípus addig variálódhat, míg az apró változtatások variánsok hosszú során át végül egy másik dallamtípushoz vezetnek. A fentiekkel analóg jelenségek az oromzatok esetében is megfigyelhetők. A „barokkos" oromzatok néhány „extrém" példája (mint például az 1. táblázat 52., 53., 58. sz.) éppúgy nevezhető „barokkosnak" mint valamely más stílus jegyeit magán hordozónak. Az általunk vizsgált barokkos oromzatok csoportosítása során elsődleges szempontként az oromzat keretvonalának alakja szerepelt, amelyet a már ismertetett képletek segítségével írtunk le. A keretvonalak jellegét elsősorban az ívelt szakaszok (konvex és konkáv), valamint az oromcsúcs alakja határozza meg. A vállszakaszok száma, elhelyezkedése a fenti szempontok szerinti csoportosítás eredményeképpen elkülöníthető altípusok további variálódását teszik lehetővé. A vizsgált anyagban szereplő 61 házoromzat az oromcsúcs alakja szerint két nagy csoportba osztható: a félkör alakú oromcsúcsban és az egyenlőszárú háromszög alakúban végződőkre. A háromszög alakú oromcsúcs előfordulása a barokkos oromzatokon igen ritka volt (táblázatunkban mindössze 4 ház). >4 Éppen
