Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: A nyírádi lakóház a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

19. kép. A konyha szobával határos fala a mászókéménnyel, a mászókémény által félig eltakart, befalazott tüzelőnyílással és a kibontott vaklikkal. MNÉA N-52 666. / 20. kép. A kemence építésének rekonstrukciója A kályhanyílás és a füstterelő az első szobáétól eltérően vágott végű, kisméretű téglákból volt kiképezve, rajta vastag sártapasztással, amely kissé deformálta, aszimmetrikussá tette a tüzelőnyílást. A két kályhaszáj különbözősége is mutatja, hogy azok nem egy időben készültek. Talán a hátsó helyiség szobává alakításával egyidejűleg vágták azt a 40 cm széles füstlyukat a konyha födémébe, amelyik elsősorban a hátsó szoba füstjét vezette a padlástérbe. A hátsó kályhanyílás és füstterelő sokszor megújított, vastag tapasztásrétege hosszú használatra mutat, elképzelhető, hogy már a 19. század első felében szobaként használták e helyiséget. Az első szoba zöld mázas, kívülfűtős szemeskályháját feltárt kőalapozása, a falban észlelhető füstnyomok, a lakók elbeszélése és a megmaradt kályhaelemek segítségével elég pontosan rekonstruálhatjuk (22. kép). A kályha 102x95 cm alapterületű, 46 cm magas padkán állt. A tűztér magassága a padlótól 130 cm volt. A falhoz csatlakozó, négyzetes hasáb alakú részének alsó sorát madaras csempék alkották. Felette vállrész közbeiktatásával három sor kályhaszemből álló, hengeres felső rész következett, amelyet gombban végződő kupolás elem zárt.

61 A kályhába sütő is volt beépítve, amely a hátsó fal felé nyílt. A hátsó szoba kályhája az elsőéhez teljesen hasonló volt, de hengeres felső része egy sor csempével alacsonyabb. A hátsó kályhának nem volt kő alapozása, helyén csupán négyzet alakú vakolatsávot tártunk fel a padlón. Nyílászárók A ház bontáskor talált nyílászárói közül egy sincs, amely építéskori lenne, de még 19. századi is alig akad. Ezek voltak a legváltozékonyabb elemei a háznak. Az utcáról a gádorba ácstokos kis deszkaajtó vezetett, amelyet utólag helyeztek oda, vályogtéglákkal szűkítve le az eredeti nyílást. A gádorajtó a kerítés építésével egyidejű lehet. A borított ácstokos, vésett ajtószárnyas szobaajtót 1900 óta nem cserélték. A konyhában viszont 1946-ban, a füstöskonyha megszüntetésekor a felezett ajtót vésett, felül üvegezett ajtóra cserélték. A felezett ajtó alsó részét a pajtába kidobva még megtaláltuk. A szobaajtóhoz hasonló kamraajtó is valószínűleg a századfordulós átalakításkor készült. A bontáskor sikerült feltárni a konyha és a kamra eredeti ajtónyílásának egyik felét, másik végét az új ajtónyílás megsemmisítette. A bontás során a szoba- és a kamraajtók mentén keskeny vakolatszalagot tártunk fel, amelyet az újbóli meszelésrétegek már teljesen eltüntettek. A vakolatszalag az íves záródású ajtófülke vonalát követte (23. kép). A jelenlegi ablakok boltíves fülkében elhelyezkedő, pallótokos, hatszemű, vasrácsos ablakok (27. kép). Az emlékezet szerint régebben kisebbek, négyszeműek voltak. Az istálló kétszárnyú deszkaajtaja és a téglából készült ívelt szemöldökpárkánnyal díszített ablaka az 1940-es átépítéskor készült (15. kép). Homlokzatok A ház udvari homlokzatát és a pilléreket rendkívül kemény vakolat fedte, amit csákánnyal is alig lehetett leverni. A beton keménységű vakolat több adatközlőnk