Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: A nyírádi lakóház a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

12. kép. A ház első két helyisége a kamra elbontása után a belső csúcsfallal. MNÉA N-52 466. A konyha és kamra közti válaszfal felett csúcsfal osztotta a padlásteret két, egymással nem közlekedő részre, melyekre külön-külön padlásfeljárat vezetett a gádorból. Ez felvetette annak lehetőségét, hogy a ház két fázisban épült. Ennek ellenemondott azonban az, hogy a közfalak nem voltak bekötve az udvari és a hátsó főfalba, így tehát a konyha-kamra közfala soha sem lehetett végfal. A belső csúcsfal kamra felőli oldalán nem találtunk vakolatot, ez is arra utal, hogy az eredetileg nem volt végfal (12. kép). Azt az építéstechnikai sajátosságot, hogy a közfalak nincsenek bekötve a főfalakba, már a nyirádi vízimalom molnárlakásának bontásánál is megfigyeltük. Cs. DOBROVICS Dorottya a pápa-ugod-devecseri Esterházyuradalom építkezéseit vizsgálva ugyancsak felfigyelt arra, hogy az uradalmi épületeknek először a körítőfalait készítették el, a közfalakat csak később. Ezt a gyakorlatot az uradalmak nagyléptékű építkezéseinél a munkák ésszerű megszervezése indokolta, alapvető cél volt ugyanis, hogy a különböző építőipari munkák párhuzamosan folyhassanak. így a tetőszerkezetet hordozó falak felépítése viszont későbbre is maradhatott.

58 Talán ennek a gyakorlatnak a továbbélése magyarázza a nyirádi malomnál és lakóháznál megfigyelt jelenséget, noha a nyirádi lakóház esetében a konyha-kamra közti közfalnak szerepe volt a tető hordozásában is, ezen állt ui. a szelement tartó egyik ollószár. Tekintve, hogy a ház építtetője, Nagy György féltelkes jobbágy volt - nyilván a megfelelő állatállománnyal -, valószínűbbnek látszik, hogy a ház már 1754-ben a jelenlegi szoba-konyha-kamra-istálló beosztással épült (6. kép). A belső csúcsfalnak füstöskonyhás házaknál fontos szerepe volt, a hátsó padlásteret ui. mentesítette a füsttől, így az alkalmasabbá vált tárolásra. A padlástér megosztását azonban indokolhatta az is, hogy a házban hosszú fennállása során gyakorta többgenerációs család élt együtt. A hátsó ház felépítésekor, 1790-ben már bizonyosan legalább mai kiterjedésében fennállt a ház. A gyűjtésekből már ismert alaprajzi változásokat a bontás is igazolta. Az első szobának utcai ablaka helyén befalazott ajtó13. kép. A szoba-konyha válaszfala feletti ollóláb. MNÉA N-52 544. nyílást tártunk fel. Ez a szatócsbolt utcai bejárata volt. Nem világos azonban, miért volt hasonló, elfalazott ajtónyílás az udvari ablak helyén is (9. kép). A kamra szobává alakítását kellőképpen bizonyították a feltárt kályhaszáj, és a szobai kályha lenyomatai, füstnyomai a falon (16. kép). A kályha fűtőnyílásán, füstterelőjén és a határos falrészen feltárt, sokszor megújított, 8-10 cm vastagságot is elérő kormos tapasztásrétegek alapján elképzelhető, hogy a kamra szobává alakítására esetleg már korábban sor került, a szatócsbolt kialakítása előtt. A kamra-istálló közti válaszfal áthelyezését nemcsak a megroppant födém, hanem a gerendavégek egykor falba mélyedő részének elszíneződése is mutatta. Az istálló falainak újrarakását pedig az eltérő falvastagság, a fal kissé megtörő vonala, és a hátsó homlokzaton észlelhető kis falkiugrás jelezte, nem beszélve az udvari falnak a pillérek külső falfelületéhez nem alkalmazkodó falsíkjáról. Sajnos, épp a második épülthez csatlakozó istálló elbontása és újraépítése tette lehetetlenné, hogy a két épület kapcsolatát tisztázzuk. így ma már nem dönthető el teljes bizonyossággal, hogy az istálló eredetileg is a tornáccal növelt szélességű volt-e, vagy előtte is folytatódott-e a gádor. A faluban látott analógiák alapján az utóbbi megoldás felé hajlunk, vagyis a gádor folytatódott az istálló előtt, s a két ház tornáca közt átjáró nyílás volt eredetileg (6. kép). Hogy az átjáró megszüntetésére, és az istálló előtti gádor megszüntetésére mikor került sor, nem tudjuk. Legkésőbb 1900-ban, amikor Nagy