Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: A nyírádi lakóház a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

zak építésével. Ez, társadalmi-vagyoni helyzetre való tekintet nélkül előbb-utóbb a falu legtöbb portájánál bekövetkezett, a falu kisnemesi családainál éppúgy, mint a zsellérsoron. A folyamat lejátszódására talán némileg fényt vetnek az 1780-as években készült dika-jegyzékek, amelyek reálisabb képet tükröznek, mint az 1770-es évek összeírásai . Ezek azért is különösen érdekesek, mert épp a közös udvarok tömegessé válásának időpontja előtti helyzetet rögzítették. Az 1785. évi összeírásban többféle módon vették jegyzékbe az adózókat: 1. Egy sorszám alatt csupán egy személyt soroltak fel név szerint, s a 16 éven felüli, munkaképes fiúkat, szolgákat vonással, számmal jelölték a megfelelő rubrikában. (Ilyen módon 47 fiút, 3 lányt és 13 szolgát írtak össze, testvért egyet sem.) 2. Egy sorszám alatt, de külön sorban két, esetleg három személyt soroltak fel, kevés kivétellel azonos családnevűeket. Néhány esetben egyikük özvegy, aki feltehetőleg az apa, és fiával együtt írták össze. Az özvegy szerepelhet elsőként, de fia után is. Máskor a családi kapcsolat az összeírásból nem deríthető ki, a felsoroltak lehettek testvérek is. A házat jelölő rubrikában összevontan jelölnek egy házat. Külön részletezték azonban mindegyik személy föld- és állatállományát, kivetett adóját. Ritkán ugyan, de előfordult, hogy az ily módon összeírtak egyikénél felnőtt fiút is jelöltek a megfelelő rubrikában. Ebből viszont joggal következtethetünk arra, hogy az összeírás módjában regisztrálható különbségek valóságos különbségeket jeleznek. Vagyis, az egy házban élő felnőtt fiúk egy része önállóan gazdálkodott, önálló állatállománnyal rendelkezett, másik részüknél a birtok még nem került megosztásra.

30 3. Az azonos családnevű adózók külön sorszám alatt lettek összeírva, tehát már külön házban éltek. Ez esetben a közös udvarokon, külön lakóházakban élő, külön gazdálkodó testvérekről, vagy egyéb rokonokról lehet szó. Az 1785-ös dika-összeírás alapján arra lehetne következtetni, hogy a szüleikkel együttélő fiúk, testvérek önálló házba való költözését már megelőzte a birtok megosztása, az önálló gazdálkodás. Kérdéses marad ez esetben, hogy az egy házban élő, de külön gazdasággal rendelkező rokon családok közös háztartásban, "egy kenyéren éltek-e". Mindezeknek a kérdéseknek a megválaszolása csak további aprólékos vizsgálatokkal, az egyéb összeírások, anyakönyvek családokig lebontott vizsgálatával lehetséges, amit a későbbiekben szándékozunk elvégezni. A túlzsúfoltság a gyorsan növekvő lakosságú faluban a hármas-, sőt négyes-udvarok megjelenése ellenére is újratermelődött, sőt nőtt. Ezt példázza a múzeumba áttelepített ház lakóinak sorsa is, amiről a családtörténeti adatok ismertetése során még szó lesz. A földnek a sokgyermekes családok kezén való elaprózódása, az önálló gazdaság, háztartás megteremtésének kilátástalansága okozta talán, hogy nagy létszámú családoknál sok férfi nem alapított családot, hanem a szülői háznál maradva, hajadon leánytestvére gondoskodása mellett élte le életét.

31 A gazdasági épületek elhelyezkedését a közös udvaron az építtetők vagyoni helyzete, a telek már meglévő beépítettsége határozta meg. A kataszteri térképen számos variáció figyelhető meg (13. kép). Az esetek többségében az istálló a lakóház folytatásában helyezkedett el, néhol azzal szemben, a túlsó telekhatár mentén. A pajták csatlakozhattak a lakóházak sorához, állhattak szélesebb telken azokkal szemközt, leggyakrabban azonban a házakkal egy vonalban, de azoktól távolabb, a telek hátsó részében. Ritkább volt a pajtáknak a lakóházra merőleges elhelyezése a telek hátsó részén, ami a múzeum számára kiválasztott portán látható (4. kép). Minthogy a közös udvar lakói közül legfeljebb egy volt résztelkes jobbágy, a többiek zsellérek voltak, sok családnak nem volt szüksége komolyabb gazdasági épületekre, így pajta rendszerint csak egy állt a telken. A kataszteri térképek, iratok a közös udvart néha megosztva ábrázolják a lakók közt, máskor közös használatban lévőnek jelzik. A hivatalos iratok azonban nem mindig fedik pontosan az udvarok, gazdasági építmények szokásjogon alapuló, valóságos használatát. Feltételezhető, hogy egyetlen pajta, istálló esetében a rokon családok azt közösen használták, amint erre a Nagy család is szolgált e századra vonatkozó információkkal. További kérdést jelent, milyen lehetett a lakóház és a gazdasági épületek elhelyezkedése a 18. század derekán, a közös udvarok kialakulása előtti időben. Megfigyeléseink és a kataszteri térkép tanúsága szerint ugyanis nem fordult elő, hogy a pajta a lakóházak közé ékelődne.

32 4. kép. A Nagy család 17/a-b. számmal jelzett portája és a Rác utcáról nyíló porta a kataszteri térkép alapján