Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

HOFFMANN TAMÁS: A faház (domus lignea) a középkori Európában

991 Kő 3. kép. A falépítés anyagai Európában a 19. század végén (Vidal de la Blanche nyomán) nens kétharmad részét (nem úgy mint ma: egyharmad részben) erdő borította, s a fa volt a legkönnyebben megszerezhető építőanyag. Az erdősültség korántsem volt egyenletes. Délen eleve kevés fa nőtt, északon és keleten fenyő volt az uralkodó fanem, noha nyírrel vegyült. Európa nagyobb részét azonban, tehát a kontinens nyugati és középső részét lombhullató erdők takarták, ezeknek zöme tölgyes ma is. Alighanem ez az övezet szenvedett a legtöbbet a favágóktól. A középkor végén már szántóföldek terpeszkedtek az árnyat adó fák helyén. A mezőgazdaság ugyanis csak az erdő rovására gyarapodott. Extenzív gazdaság ez, a prehistoriában és a középkor nagy részén ebből élt a kontinens lakossága. Még nagyobb a veszteség, az épületfát adó erdőket tekintve, hiszen az építkezésekhez használható gerendák csak olyan fatörzsekből faraghatók ki, amelyek megközelítőleg három emberöltőn át díszlettek. Az erdők pusztítása az elmúlt fél évezredben elsősorban az ipar számlájára írandó. Szinte fel sem becsülhető a tüzifaszükséglet mértéke. A modern idők energiahordozóinak használata előtt ugyanis a faszén volt a legfontosabb tüzelő. Nemcsak a karbonarik, hanem a kohók és a huták munkásai is mindent megtettek annak érdekében, hogy a prehistoria óta űzött rablógazdálkodásnak ne legyen vége. Aztán új szükségletek támadtak, amit a vegyi ipar növekedése határozott meg. A súlypont is eltolódott az elmúlt százhúsz év alatt. Előbb Kelet-Európa és Észak-Amerika, majd a második világháború óta az Egyenlítő-i öv erdői szenvedték meg a profit és a senki földjén való tulajdonszerzés következményeit.

3 A mostani írásra azonban csak az erdőtörténet első nagy korszakából kiragadott problémák tartoznak! Miként változott az építészet hagyományos gyakorlata Nyugat- és Közép-Európa tájain abban az időben, amikor az őserdők tisztásain létesített magányos tanyák helyett falvakat telepítettek? Miként építkeztek, amikor városhálózat keletkezett? Hogyan változtak az építkezési szokások a korszak végén? Az utóbbi állapotokat összehasonlítva napjaink környezeti adottságaival Franciaországban több volt a szántóföld és kevesebb az erdő. Tehát az arányok változása a természetes vegetáció javára: mind a hozamok emelésén, mind pedig az erdőtelepítésen múlott. Németországban a középkor végén úgyszólván kisebb volt az erdőterület, mint napjainkban. A német falvak határában a 16. század elején a 4. kép. A korai középkor lakóházainak típusai Közép-Európában (Donát nyomán)