Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

HOFFMANN TAMÁS: A faház (domus lignea) a középkori Európában

32. kép. Kőház és faház egymás mellett. A kőház egyes részei még fából épültek. Részlet a Hildesheimi Mester Jánosoltáráról, 1525 körül. Terlau és Kaspar nyomán, i. m. 504. a távoli múlt, az "ősi hagyomány" bizonyságaként: Egyfelől elmaradottságot, másfelől romantikus nosztalgiateremtést példázott. Néhol - a "szakírók" irományaiból ítélve - még napjainkban is. A fakonstrukciók helyett a tégla és a kő, a földszintes és veremházak helyett az emeletesek, a rendezetlen, soképületes udvarok helyett a "minden egy tető alatt" elv szerint települt lakóépületek magasodtak, a kontárok és kalákák helyett pedig a szakiparosok alakították a néphagyományt. íme a folyamatjellemző vonásai, olykor állomásai. Mindez együttesen a természetes adottságoktól, a nyersanyagforrásoktól való eltávolodás jegyében ment végbe. Persze korántsem azonos ütemben Európa téréin. A városokat a vidék követte, mindenekelőtt délen, majd az Alpoktól északra, végül északon, s a legkésőbben keleten, valamint délkeleten Európában. Ez utóbbi tereken a folyamat még mindig nem ért véget, ám problémáinak gyakorlati megoldása aligha lehet sikeres a megtett út ismerete nélkül. Ez a vázlatos áttekintés talán segítséget nyújt eligazodni a - kétségtelenül fogyatékosan ránkmaradt - tények között.