Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
KLIMOV, K. M.-SURGIN, I. N.: Az udmurt (votják) és a komi (zürjén) népi építészet a l9. század második felétől a 20.század első negyedéig
másolata a télinek. Ha csak ünnepi alkalmakkor használják, akkor az orosz típusú kemence helyett holland típusú tűzhelyet építenek be. A fenti típusú házakból álló települések elrendezése az utcához igazodó. Mindig a homlokzat néz az utcára, ezért a viszonylagosan tömör építmények jellegzetessége a tört kontúr. ZSEREBCOV, L. N. tanulmánya szerint, egyes helyeken a közelmúltig megtalálhatóak voltak a második típusú házak analógiái, azzal a különbséggel, hogy az egész épület egysíkú tetővel fedett. Ez pedig inkább az első típusba tartozó házakkal egyezik. A felsorolt adatok a komi-zürjén lakóépületekről a következőképpen összegezhetők: először a különböző típusba tartozó házak funkciótervezése azonos, másodszor a változtatások és módosítások ideje mindkét típusnál az 1870-es és 1920-as évek, de a folyamat a második típusnál gyorsabban zajlott le. A fentiekből kitűnik, hogy a 19. század második felében és a 20. század első negyedében a votjákok, komik és zűrjének lakóházai dinamikusan fejlődtek, építészeti jegyeik az idők folyamán megváltoztak. Ezért e népek lakóházainak összehasonlításához csak a korabeli konkrét adatok felhasználása célszerű. A 19. század közepén ezek a népek még őrzik az ősi vonásokat a lakóépületek funkciójában éppúgy, mint megtervezésükben és kivitelezésükben. Azonban ezeknek a vonásoknak a minősége és jelentősége a lakóházak építészetének célszerűségében minden népnél más. Például a tartózkodás szezonjellege a votjákoknál a legszembetűnőbb. A komiknál ez kevésbé mutatkozik: nyáron csak a szálláshelyüket, illetve fekhelyüket változtatták, az enni- innivalót egész évben a lakás ugyanazon helyén készítették és tárolták. A komi-zürjén nyári lakrészek teljes mértékben megfelelnek téli lakásnak is, a bennük lévő főző kemencének köszönhetően. A votjákoknál a háromrészes lakások összevonásának folyamata nyilvánvalóan nem sokkal a 19. század közepe előtt kezdődött, a komi-zürjén népeknél viszont ez a folyamat az adott időszakra már zárószakaszában volt. A votják portákon az építmények szabadon helyezkednek el, a komi-zürjéneknél pedig alapvetően egy tömbben. A 20. század első negyedében felerősödtek a különbözőségek ismertetőjelei a fenti népek építészetében. Többek között a votjákok házai sátortetővel, a zűrjének pedig egysíkú tetővel fedték építményeiket. A votjákok épületei frontjukkal az utca felé állnak, a fedett lépcső vagy tornác és a pitvar az udvarról nyílik. A komik építkezésében a pitvar bejáratának két megoldása van: nyílhat az udvarról, de az utcáról is. A zűrjének házaik többségét úgy helyezték el, hogy a lakrészek az utcára, vagy a folyóra nézzenek. Különbség van még a lakóház és a porta többi épületének elhelyezésében és építészetében is. A votjákok épületeiket szabályosan, az udvar központja felé fordulva helyezik el, így a lakóés gazdasági épületek építészetileg nincsenek egymáshoz kapcsolva. A komik a gazdasági épületeiket párhuzamos sorban, a ház ellentétes oldalán építik fel, így az udvar vagy nyitott, vagy függetlenül a lakrésztől, fedett. A komi lakó- és gazdasági épületek együttesét az egysíkú tetők bontják meg. A zűrjének a fenti rokon népektől eltérően minden megoldást alkalmaznak. Mindezek mellett a három nép építészetében a funkció megtervezése nagyon közel áll egymáshoz. Mind a votjákoknál, mind a komiknál és a zürjéneknél építészetileg a lakóház belsejébe épített kemence elhelyezése teremt kapcsolatot. Összegezve megállapítható, hogy a fenti népek lakóházainak fejlődése a 19. század második fele és a 20. század első negyede közötti időszakban közös úton haladt. Ugyanakkor a fejlődés üteme más és más volt a három népnél, a gazdasági- szociális, illetve a kulturális adottságoknak megfelelően.