Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

KLIMOV, K. M.-SURGIN, I. N.: Az udmurt (votják) és a komi (zürjén) népi építészet a l9. század második felétől a 20.század első negyedéig

8. kép. Komi lakóház főhomlokzata erdőből ingyen hordhatták a fát, minden házaspárnak saját kamrája volt, ahol el tudta tölteni a nyarat. A jómódú családokban még most is (az 1870-es években) él az a szokás, hogy az apa, a családfő nősülő fiának, a leendő házaspárnak külön kamrát épített. OSZOKINA, M. I. megállapítása szerint az 1850-es években a kamrák minden rendszer nélkül épültek a portára. A parasztház két alapvető funkciót töltött be: meleg hajlékot és a főtt étel elkészítésének lehetőségét adta. A kamrában nem volt kemence, így nyáron az ételt egy különálló, főzés céljára rendszeresített építményben készítették, amit kuámnak neveznek. Ez egy sajátos építmény, mely a nyári konyha mellett helyezkedik el. Négyzet alakú, falainak hossza 5-5,5 m. Nem közvetlen a földre építették, mennyezet nélkül, sátor alakú, vékony deszkatetővel. A tetőn egy rést hagytak, itt távozott a füst. Ez volt a helyiség egyetlen fényforrása is, ha nem égett a tűz. Az építmény közepén nyitott tűzhelyet alakítottak ki, ezen készült üstben vagy kondérban az étel. A fal mentén padok vannak, a sarokban ebédlőasztal áll. Az udmurtok ezt a helyiséget használták a nyári időszakban főzésre, a lakóház kemencéjét esetleg kenyérsütésre vették igénybe. A déli udmurtoknál találkozhatunk három részből álló lakóegyüttessel, ahol két téli lakóházhoz kapcsolódik egy kamra. A háromrészes lakóegyüttes létezéséről SZMIRNOV, I. N. a következőképpen emlékezik meg: „A nyári lak az ünnepélyesebb, a tisztább, mivel kevesebben laktak benne. A falaknál, a bejárattal szemben széles lócák vannak, az ablakokban cserépedények, virágok." Az Udmurt Köztársaság központi kerületeiben az udvar felépítésében helyi sajátosságokat figyelhetünk meg. Az Alhasszkij kerületben a lakóház, nyári lak és istállók egymással párhuzamosan helyezkednek el, úgy, hogy a ház előtt áll a nyári lak, és a ház mögött, a hátsó szomszéd telekhatárán állnak az istállók, a pajta és a csűr. A lakóház mintegy két részre osztja az udvart, a gazdasági életnek megfelelően, „tiszta"- és jószágudvarra. Az istállók padlásterében tartják a szénát, de előfordulnak kétszintes raktárak is. A lakóház külső képe és felépítése megegyezik a déli udmurt lakóházéval, eltérések csak a belső kialakításban vannak. Nincsenek lócák, hanem a kemence magasságában alakítanak ki fekhelyeket, ahova létrán lehet feljutni. Az egyszintes kamrák lényegében ugyanolyanok, mint a déli udmurtoknál. A kétszintes kamrák földszintjén található a magtár, felül a hálókamrák. A felső szintre külső lépcsőn juthatunk fel, először egy nyitott tornácra, melynek legtöbbször négyzetrácsos korlátja van, de lehet egészen egyszerűen két párhuzamos gerenda-korlátja is. SZEMAKIN, A. H. 1927-ben, a Jaksup-Bugyinszkij kerületben a következőket figyelte meg: „A magtár felső szintje több részből áll, annak megfelelően, hány férjezett aszszony él a portán, . . ., ágyakat állítottak be, hogy legyen min aludni, a ruhákat pedig a gerendákra akasztották." A kollektivizálásig a kétszintes raktárak mellett a jómódú családok portáján megtalálhatók az ún. „hosszú magtárak" is. Ezek két vagy több részből állnak, közös