Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

KLIMOV, K. M.-SURGIN, I. N.: Az udmurt (votják) és a komi (zürjén) népi építészet a l9. század második felétől a 20.század első negyedéig

vannak. A falak mentén széles polcok vannak különböző magasságokban. Az első sarokban áll egy masszív asztal, mellette a helyiség egyetlen faragott támlájú széke. Erre a székre csak a házigazda vagy a ház megtisztelt vendége ülhet. A bejárat melletti oldalfalnál széles ágyat találunk, fejrésze faragott. Széles deszkából faragták ki és stilizált lófejet ábrázol. A 19. század második felében és a 20. század első felében az északi udmurt lakáskultúrára a berendezés összhangja, a bútorzat harmonikus együttese jellemző, mely a bútorok elhelyezkedésében és formájában is megnyilvánult. A déli udmurtoknál a bútorzat fő eleme a falak mentén elhelyezkedő lóca vagy prices. Felettük a falakon akasztókra függesztették a hétköznapi és ünneplő ruhákat. A kemence előtti térben a gazdaasszony látta el teendőit, ez függönnyel volt elválasztva a lakóhelyiség többi részétől. A déli udmurtoknál a prices tulajdonképpen fedeles láda, melyben a házasulandó pár ruháját tartották. A házat különböző dekoratív szövetek, szőnyegek, kendők, törlőruhák, függönyök, terítők tették otthonossá. A 19. század második felében, a déli udmurtok által lakott területeken megjelentek az úgynevezett „fűrész nélküli", csak balta és fejsze segítségével készült házak. A padlót és a mennyezetet egyetlen tönkből hasított vékony deszkával fedték. Az ablakokon nem volt üveg, sok esetben az ablakot áttört nyílás jelentette. Voltak olyan házak is, melyből hiányoztak a válaszfalak. A mai napig megfigyelhető a falun élő udmurtoknál a következő szokás: a tavasz és a meleg beköszöntével kiköltöznek a lakóházból a kamrába (nyári konyha) és ott töltötték a nyarat, ott laktak a téli hideg beköszöntéig. Ezért minden udvarban a lakóházon kívül még egy lakásul szolgáló építmény van, melyet nyári konyhának nevezhetünk. A déli udmurtoknál a kamra négyszögletes alaprajzú, a falak hosszúsága 4,6-5 m. A bejárati ajtó az udvar közepére nyílik, ide néhány lépcsőfokon juthatunk fel. A nyári lakot sátortető fedi, belsejét a ház hátsó falán található egy vagy két kis ablak világítja meg, melyek belülről deszkával zárhatók. A kamra bútorzata egyszerű. A helyiség teljes hosszában padládák vannak, amelyek nemcsak fekvőhelyül szolgálnak, hanem bennük tátották a hímzés kellékeit, vásznakat, fonalakat is. Szélességük 120 cm, magasságuk 50 cm. A falnál áll a fogas, erre akasztották a ruhákat. A keresztgerendát kendők díszítik. A gazdagabb családok drapériával díszítik a falakat (posztóval, szövettel), ezek általában barna, szürke színűek, láthatóan megnövelik, szélesítik a belső teret, és talán megakadályozzák a hideg levegő beáramlását. A kamra a benne élő házaspárok számától függően válaszfalakkal több részre felosztott. A falak mentén voltak a lócák, mellettük áll a faragott vagy festett fedeles láda. Ebben tartják az anya és leánya által elkészített kelengyét. A kamra hagyományosan a háziasszony és a nők felségterülete volt, itt fontak, szőttek, varrtak. A kamrához tartoznak a nők életével kapcsolatos szertartások, itt állították össze a lány kelengyéjét, itt ünnepelte meg a lány az esküvő előtti utolsó estét a szülői házban. A 19. század közepén a dél-udmurt paraszti portákhoz több különálló kamra tartozott. OSZTROVSZKIJ D. N.-t idézve: „A régmúlt időkben, amikor még az 5. kép. Udmurt kétszintes kamra