Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

HOFFMANN TAMÁS: A faház (domus lignea) a középkori Európában

23. kép. Csarnokház ábrázolása kővéseten Svédország korai középkor. Capelle nyomán („Schifförmige" Hausgrundrisse in frügeschichtlicher Zeit. Frühmittelalterliche Studien 3., 1969: 260.) 24. kép. Épületrekonstrukciók (palló- és paticsfalakkal): 1. Kora középkori lakóház. Kircheim bei München/Németország. 2. Különféle épületek egy kora középkori várból. Roßtal bei Fürth. Schwarz nyomán (Jahresberichte der Bayerischen Bodendenkmalpflege 15/16., 1974/75: 43.) sége van. Elkel még vásáron a favilla. a vájt .teknő, a dézsa, a kapanyél stb. Ezeket a portékákat a falusi társadalom perifériájára szorult, a földből élők közé bejutni nem tudó emberek állítják tehát elő (legalábbis Délkelet-Európában az elmúlt két-három évszázadban): a cigányok, ők azokban a körzetekben működnek, ahol a parasztácsok már nem tekintik gazdaságosnak tevékenységüket, minthogy igényeik és életminőségük szintje jóval magasabb, mint a társadalom keretein kívülrekedt sorstársaiknak, a kanalas cigányoknak. Ez természetesen meg is határozza környezetük velük kapcsolatos magatartását. A kanalas, teknős cigányokat (akik "parasztácsok") a falusi közösségek nem fogadják el maguk közül valóknak. Ezzel szemben az elmaradott régiók szántó-vető parasztácsait igen. Az utóbbiak ugyanis azonos életszínvonalon vannak velük. Szolgáltatásuk főként a házépítés. De nemcsak a kölcsönös egymásrautaltság, a reciprocitás elve tartotta össze az építőket, hanem az anyag szüksége is. Annak ellenére, hogy jóval több volt ezekben az elmaradott körzetekben az építőfa, mint ott, ahol a szántóföldek foglalták el az erdei irtásokat, az épületfát esetleg többször is felhasználták. Bontott épületelemek újra való beépítése mindenütt megszokott gyakorlat lett. Előfordult, hogy épületeket szedtek szét és szállítottak - olykor távol esőén új - rendeltetési helyükre. A gyakorlat jól ismert Közép- és Kelet-Európa csaknem valamennyi szögletéből. Annak következtében, hogy az ácsszerkezeteket mielőtt beépítették volna, minden egyes épület felállítása előtt - provizóriumként - összeállították (majd szétszedték és újra összeállították), az egyszerűbb épületszerkezetek megalkotását követően a gerendákat végleges felállítási helyükre szállították. Csűrök, ólak, kerítések, kapuk stb. még a múlt században is így - mondhatni sorozatszerűen - készültek