Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

BAKÓ FERENC: Tállya mezőváros uradalmi pincéi

7. kép. A Rákóczi pincének a kastélyudvaron ma is használatos, de rövidre falazott ága keztettek, hogy a ház alatti pince is legalább ilyen idős. A pince a lakóház végén lévő éléskamrából nyílik, meredek lépcső visz le a főágba. A lépcsőtől jobbra egy rövidebb, balra pedig a hosszú ág van. Ebből három rövid oldalág és egy fülke nyílik, hossza mintegy 100 méter. 4 méter mélyen fekszik a föld alatt, anyaga tufa, de egyes részein faragott kövekkel kirakva, megerősítve. A mellékágakban csak durván faragott természetes kőboltozat van, egyikükben aszút szoktak tartani, ez az aszús-ág (11. kép). A szomszédos, Rákóczi u. 28. sz. alatti pince Hollókőy Lászlóé, korábban valamelyik középbirtokosé volt, róla ma is Orel-pincének hívják. Bejárata a lakóház végén egy dongaboltozatú borházba vezet, kváderkővel kirakva, s ennek végén lépcső visz le a tufába vájt pince felső ágába, ami sipka boltozatú. Innen újabb lépcső vezet a mélyebb szinten futó, egyenes ágú pincébe. A Rákóczi u. 30. sz. pince az előbbinek északi szomszédja, jelenleg ugyancsak Hollókőy László tulajdona, de a régebbi tulajdonosról Andrássy pincének nevezik. Két párhuzamos és három összekötő ágból álló alaprajza mértani pontosságú, még az első főágból elágazó rövid, valószínűleg aszús ágnak készült részlettel is. Falai és dongaboltozatai kváderkőből rakva, a legszélesebb keresztág végén négyzetes, keretezett fülkével. A pince kétségtelenül újabb kialakítású, mint két szomszédja, valószínű, hogy a hozzájuk hasonló régi pincét bővítették, toldották meg újabb részekkel. Vélemé8. kép. A Rákóczi pince rövidre falazott pincerészének alaprajzi vázlata és boltíve nyem szerint az átalakítás a 19. század elején történhetett (12. kép). A Rákóczi u. nyugati során észak felé az utolsó régi, nagyobb pince a 32. számú. Tulajdonosa az Osovai család, korábban Zsencsák mérnök, egykor a nagyváradi 9. kép. A róm. kat. plébánia pincéjének alaprajzi vázlata