Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

KECSKÉS PÉTER: Présházak és pincék a Dél Dunántúlon

35. kép. Présházas lyukpincc szobával (1816). Öcsény (Tolna m.), Előhegy. (ANDRÁSFALVY Bertalan 1964. alapján) Kétszintes szőlőhegyi épületek Az alápincézett mezővárosi lakóházak és urasági gazdasági épületek előképei alapján épített, kétszintes szőlőhegyi épületeket elsősorban a mecseki kőépítkezés területén találunk. Ennek egyik jellemző példája a kővágótöttösi (Baranya m.. 1850) „borház". A terméskőfalú épület alsó szintjén dongaboltozatos pincét építettek, fölé présházból és szobából álló épületrészt emeltek (42. kép). A szőlőt a hosszú oldali présházajtón vitték be, ahol középorsós préssel sajtolták ki a mustot, s a födémen áttört lyukon, gumicsővel engedték le a pincébe

116 (41. kép). A kétszintes szőlőhegyi épületek kialakulásának másik útja, lehetősége a Délnyugat-Dunántúlon ahhoz a törekvéshez kapcsolódik, hogy a hagyományos hegyi hajlék alá boltozott, állandó hőmérsékletű pincét építsenek. A példaként bemutatott rédicsi (Zala m.) épületet 1880-ban ácsolták, szőlőprését 1884-ben készítették"

7 (43. kép). A boronaf

alas felső szint kiosztása: szoba + présház + szín + istálló, a szoba alatt téglaboltozatos pince található. A szoba dísze a keresztmestergerenda, amire az építők nevét festették, de tulipán és indamotívumokkal ékítették a keresztgerendák végeit is. A csonkakontyos épület szobáját kívülfűtős tábláskályha melegítette. Összegzés Dél-Dunántúl szőlőhegyi építményeit alaprajz, építészeti megoldás és használat összefüggéseiben tekintettük át a 18-19. századra vonatkozóan, figyelemmel a kapcsolódó területek anyagára is. Rá tudunk mutatni a 36. kép. Szénapadlásos présházas lyukpincék. Szekszárd (Tolna m.). a. Balogh Ádám utcai pincesor (KECSKÉS Péter felvétele. F. 505). b. A pincesor 91. sz. épületének présházbejárata (KECSKÉS Péter felvétele F. 508). felszín feletti és föld alatti bortárolás funkcionális és területi különbségeire, tekintettel a mustnyerés, illetve a préses szőlőfeldolgozás eltérő változataira. Az építményformációk elnevezésének egységesítésére tettünk javaslatot, ami három alaptípusba vonta össze a szőlőhegyi objektumokat: présházpince, présházas lyukpince és lyukpince. A szőlőhegyi határhasználat és az építmények területi elhelyezkedésének jellemzése lehetővé tette annak megállapítását, hogy a 18. századi extenzív, illetve a 19. századi intenzív és racionalizálódó szőlőgazdasági fejlő-